Nincsenek termékek a kosárban.
A költészethez a generációnk leginkább a slam-en, vagy új generációs versfeldogozásokon jut el általában. Egy “szinte- kortársam”-ról számolok most be, aki a klasszikus költészet szenvedélyes rajongója és alkotója. Ifj. Koppán Miklós a Pécsi Tudományegyetem orvostan hallgatója.
Tanulmányai mellett mentősként dolgozik. A koronavírus járvány alatt is bevetésen van. 22 évesen. Mikit Balatonfenyvesről ismerem. Az egyik legvagányabb srác, aki most is minden nap helytáll: “Kicsit félek az ismeretlen miatt” – mondja. “Izgalmas is a helyzet, ugyanúgy a legjobb tudásom szerint próbálok mindenkit segíteni. Folytatjuk a munkát, és közben a távoktatásban is részt veszek. Volt olyan, hogy munka közben az ebédidőben vettem részt online szemináriumon.”
Ahogy elmondja: “ismeretlen a helyzet, új minden. Nagy a nyomás, a stressz. Az ország, világ szeme, mint Sauron szeme, az egészségügyi dolgozókon. De nyomjuk… ”
Verseiben a napjaiból, saját érzéseiből merít, ahogy Pillanatfalatok című verseskötete elején írja.” Én vagyok a verseim, magam vagyok a vers.” A mindannyiunkat sújtó helyzet is megihlette:
Verseskötete itt elérhető.
Trunk Tamás, Dablty, Corporation Z