Kropkó Márti, a triatlon csoda

A Kropkó családban találjuk a magyar triatlon múltját és a jövőjét. Kropkó Péter (többszörös Ironman győztes) lányával, Kropkó Mártival beszélgettem, aki bár még csak 16 éves, dobogós junior világbajnokságon, Európa-Kupa futam győztes, hogy a többi érdemét ne is soroljuk.

Először is gratulálok a Magyarországon kiemelkedő sikereidhez! Mindig is annyira annyira (a szó pozitív értelmében) maximalista voltált, hogy a környezeted alig tudott veled tartani. Ugye áruljuk el, hogy a  4. osztályig együtt jártunk általános iskolába. Nehéz-e megtalálni az életben azokat, akik ebben  a nagy „rohanásban” – szó szerint is – támogatnak ?

Igen, te jól ismersz, hiszen 4 évig együtt koptattuk az iskolapadot, eljártunk egymás szülinapjára, sőt még síeltünk is együtt ?. Valóban nagyon nagy a tempó az életemben, amit a környezetem is kénytelen lekövetni. De azt hiszem ezt a fajta életet, nem kell neked bemutatni, tudod, milyen ez. Nagyon nagy szükségem van sok-sok ember támogatására, ahhoz, hogy bírjam a saját tempómat, ami egyre csak gyorsul.

Természetesen a szüleim az elsők ebben, de a tesók is rengeteget tesznek hozzá. Edzőim, nyilván óriási szerepet játszanak az életemben. Többen is vannak, hiszen van külön úszóedzőm, és mivel le vagyok igazolva Ausztriában és Franciaországban is, így az ottani edzők is sokat tesznek értem. A futó és kerékpáros részt a szüleim irányítják egyébként.

A tanulás nagyon fontos számomra, ezt te is tapasztalhattad mellettem négy évig. Két nyelven folyékonyan kommunikálok, ami borzasztó fontos ahhoz, hogy ennyi külföldi barátom legyen, akikkel gyakran együtt edzünk és sok-sok közös élményt szerzünk. Az iskolában van egy külön nagy segítségem, egy szintén korábbi osztálytársam révén, illetve az edzőtábori és verseny hiányzások miatti lemaradások pótlását egy mentor segíti.

Lelkileg nagyon sokat jelentenek a kedves üzenetek, amiket kapok egy egy verseny után. Óriási erőt adnak. Ez a tempó anyagilag is nagyon megterhelő. Idén már több cég is támogatni kezdett, hogy még közelebb kerülhessek végső céljaimhoz.

Márti, a saját tapasztalatomból tudok kiindulni, mint síversenyző. Én egy percet megyek lefele egy pályán a versenyen. Te akár órákon keresztül hajtasz. Mikre gondolsz közben. Ez lehet banális kérdés, de tényleg napi dolgokra, vagy végig arra, mit kell tenned, a taktikára?

Verseny közben annyi mindenre kell figyelnem, hogy ott végig el vagyok foglalva és a végére nem csak fizikailag, de mentálisan is elfáradok. Nálunk a taktika iszonyú fontos és van, hogy többször is változtatnom kell rajta egy versenyen belül. Állandóan számolom az időket, kapom az infót kintről, közben sokszor az időjárás is változik, egy szélirány, eső, bármi.

Természetesen az épségemre is figyelnem kell, hiszen ha bolyban kerékpározok, sokszor néhány centire megyünk egymáshoz képest a lányokkal igen magas sebességgel. Bármennyire is figyelek, volt már pár bukásom versenyen, de eddig mindig folytattam a versenyt. Edzésen viszont, remek gondolataim támadnak. Ilyenkor magam vagyok, esetleg a zenémmel a fülemben. Átgondolok újra és újra szituációkat, emberi kapcsolatokat, eszembe jutnak megoldások, néha a suliban föladott verset vagy leckét mondom föl. Sőt álmodozni is szoktam. Ez főleg persze a lassabb hosszabb edzésekre jellemző,  Mondjuk nem egy 8×800 közben.

Apukád, anyukád triatlonozott. Apukád a világszintű Ironman megmérettetésben ötszörös győztes. (Úszás 3,86 km, 180, 42 km kerékpározás és egy maratontáv futásban). Én azt gondolom, hogy tök jó lehet, ha az ember már kis korától magába szív egyfajta kultúrát egy sportból, és nagy előny is. Mennyire előny, mennyire teher szerinted a mindennapokban?

Nagyon sokáig nem tudtam, hogy a szüleim mit értek el, mit csináltak korábban. Szándékosan nem beszéltek róla nekem, pont azért, hogy ne érezzem kötelezőnek. Nyilván mindig sportos életet éltünk, kapcsolódtunk a triatlonhoz, de ez a saját döntésem, hogy én meddig és milyen szinten űzöm ezt a sportot. Senki nem áll mögöttem ostorral, amikor hajnali ötkor le kell menni az uszodába mondjuk télen -3 fokban. Ha ezt valaki nem akarja igazán belülről, az biztos, hogy visszabújuk a meleg ágyba. Én döntöm el, hogy milyen szinten és meddig űzöm ezt a sportot és szerencsére a szüleim ebben támogatnak.

Ausztriában is van klubod és versenyzel, de természetesen magyar színekben indulsz. Hogy néz ki a szakmai támogatottságod, vannak-e magyar, osztrák, vagy Kropkó módszerek? Mi hozza ezt a sok sikert neked és mondjuk ki, a testvéreidnek?

Azt hiszem mi inkább az osztrák felkészüléshez állunk közelebb, de még ott is elég egyedinek számít, hogy a mi felkészülésünket abszolút az úszásra alapozták. Tehát az úszásból indult ki minden. A futás és kerékpár jóval alacsonyabb edzésszámban szerepelt és szerepel mint a többi triatlonistánál, valamint ezek nagy része is rengeteg technikát tartalmaz. Nekem ez úgy tűnik bevált eddig. A jövőt meg majd meglátjuk. Mindenesetre futásban és kerékpárban még csak most fogok igazán terhelést kapni, amitől további fejlődést várok.

Mennyire eladható itthon a triatlon, megtalálnak-e a szponzorok, partnerek?

Egy előző kérdésben már említettem ezt a témát. Idén már több cég is anyagi és egyéb támogatásban részesít. Az egyik közülük, a MOL, akinek a sportpályázatán nyertem támogatást. Az Uniqa-nál szintén pályázattal kerültem a Sportnagyköveti programba, ahol a támogatás egyik része maga egy fullos biztosítás, mely a versenysportra is kiterjed.

A támogatók közt egy bank is szerepel, nekik köszönhetem hogy tavaly először el tudtam menni egy melegégövi edzőtáborba, amire nagy szükségem volt. Vannak terméktámogatóim is, mint pl. a Rudy Project. Ennek ellenére ez egy rengeteg pénzbe kerülő sportág és mi négyen is csináljuk a tesóimmal, szóval ez óriási összegeket emészt föl és ahol tudunk ügyeskedünk, pl. nem szállodában szállunk meg egy-egy verseny alkalmával, hanem kempingben. Amit egyébként imádok.

Vágyad-e egyszer egy Magyarországon megrendezett mega eseményen nyerni? Mikor lesz itthon újra nagy triatlon esemény?

Nem is tudom, hogy mennyire szempont számomra, hogy pont itthon legyen az a mega esemény, de az biztos, hogy természetesen vannak nagyon távoli óriási álmaim.

Mit „üzensz” a kortársaidnak, akik esetleg azon gondolkoznak, hogy fektessenek-e energiát-e sportba egy olyan időszakban, amikor felvételik vannak, vagy épp nagyon hivogató inkább esténként a barátokkal tölteni az időt ?

Bennem semmi hiányérzet nincs. Sőt, én folyton barátok közt vagyok, de tényleg. Nem vágyom éjszakai bulikra és ettől nem érzem, magamat kislánynak, vagy kevesebbnek. Én sokkal inkább élvezek egy közös raftingolást, síelést, túrát, edzőtábort a sporttársaimmal. Gyakran jönnek hozzám hetekre edzeni külföldi sporttársaim és én is gyakran megyek hozzájuk. Ilyenkor a közös edzések mellett rengeteg közös élményt is szerzünk és programokat szervezünk.

Amellett, hogy szeretek sportolni úgy gondolom, hogy a legtöbb igazi barátot a sportnak köszönhetem. Igaz mi másképp töltjük az esténket, mint egy nem sportoló kortárs, de ettől még remekül szórakozunk. És természetesen a rengeteg utazás is egy hatalmas ajándék, ami a sportolást övezi. Mindig meg lehet és kell találni az időt a barátokra!

Milyen ember Kropkó Márti? Sose látni, hogy kételyeid vannak, mert rajtad sosem látszik, hogy valami lehetetlen vagy nehéz lenne. Mik a mostani fő tervek, álmok az életedben?

Pedig vannak, bőven. Örülök, hogy nem látni ?. Igen, maximalista vagyok, ez néha már túl sok is. Sokszor egy 20. helyezés egy bukás után, többet ér nekem, mint egy könnyebben szerzett győzelem. Az eredményeim az én listámon nem abban a sorrendben szerepelnek mint, ahogy fönt leírtam, de azt nem mindenki értené.

Két nagyon fontos alapszabály van amit mindig betartok. Az egyik, hogy sportszerű vagyok az ellenfelekkel minden esetben. A másik, hogy sosem adom fel, még akkor sem ha több sebből vérzek, ha teljesen vesztes a helyzet, akkor is mindig a célvonalig a maximumot adom. Rövid távú tervek így a szezon vége felé, már nem sok van.

Éppen most utaztam Franciaországba, ahol meghívást kaptam a legerősebb ligába versenyezni a Francia Grand Prix-be, ami alapvetően a felnőttek versenye és borzasztó erős a mezőny. Nekem ez egy óriási dolog, hogy bár esélytelenként, de mégis olimpikon nőkkel együtt indulhatok 16 évesen, számomra óriási dolog.

Valamint októberben kerül megrendezésre a World Beach Games, mely a Nemzetközi Olimpiai Bizottság versenye és amelyre én felnőtt kvótát szereztem idén, ezért a Magyar Olimpiai Bizottság kivisz engem. A verseny Dohában lesz. Hatalmas dolog ez számomra, amiről tényleg még álmodni sem mertem. Már voltam ruhapróbán a MOB-ban, és valahogy átjárt a hely szelleme, olyasmi volt, mintha egy templomban lettem volna, a falakon mindenütt az Olimpiai Ötkarika, Olimpiai Bajnokok és hirtelen kívülről láttam magamat és nem hittem el, hogy nekem itt dolgom lehet ennyi idősen.

Szóval idén még ez vár rám, aztán megkezdődik a felkészülés a jövő évre. Még nincs összerakva a pontos versenyterv, de az Ifi EB mellett a junior EB-re és VB-re is szeretnék kijutni Triatlonban, és Aquatlonban is, valamint szeretnék Junior Európa-Kupákon is indulni, ahogy idén, és mindegyik versenyen szeretnék minél több sikert elérni és még több barátot szerezni.

Trunk Tamás / Corporation Z