Nincsenek termékek a kosárban.
Nagy András, gyűjtő története a 23 éve tartó szerelemről a Jordan brand iránt. Történet egy régi univerzumból, ahol nem azért nem lehetett Nike cipőt kapni, hiszen más világ volt.
Jól tudom ez a virtuális és felgyorsult világ, a szemet vonzó képek, illetőleg az egy mondatos frappáns szólások terepe ilyen módon leginkább egy érzést, egy pillanatot lehet rajta keresztül megragadni, kifejezni. Nos én egy ilyen apró momentumot szeretnék most egy képpé, egy érzéssé formálni az előző évezred végéről, viszont ha megengeditek én ezt most picit több mint 23 mondatban fogalmaznám meg Nektek!
Ha valami frappáns “címet” akarnék adni talán az lehetne: “Like at 1st sight”, azaz életem második első lépései… Írhatnám és mondhatnátok is, olyan rég volt, talán igaz sem volt, vagyis a képeket leginkább csak a történetem alátámasztására használnám majd, no és persze azért, hogy ezáltal picit hitelesebb, színesebb és retrosabb is legyen a sztori! Az, amely immár ugye több mint 23 esztendeje esett meg velem!
Hol is kezdjem?! Na jó, talán legjobb ha az eleljén. Ugye az időpont a 90-es évek dereka, tudom többen közületek még nem is éltetek ez idő tájt, a helyszín pedig a szülővárosom Debrecen. Én magam 18-hoz közeledtem és éjjel-nappal kosarazás a pályákon, illetve a külföldi sportcsatornákon is csak az NBA és a Bulls!
Kedvencem, mint sokaknak az a bizonyos Michael “Air” Jordan. Csak szájtátva néztem és csodáltam, őt, a játékát, meg a fényes cipőjét is! Már amennyi akkoriban a tévén keresztül látszott belőle. Minden mozdulata a földön, valamint a levegőben is teljesen magával ragadott és be kell valljam nektek, én ezért a lábán virító lépőjét is “okoltam” kicsit, hogy ilyenekre ezen a bolygón ember egyáltalán képes lehet! Bár az is tény, hogy ő volt az egyedüli a planétánkon, aki a saját szobra előtt ment be “dolgozni a munkahelyére”, tehát kötelező volt számára minden meccsen valami földöntúli dologgal elkápráztatni a nagyérdeműt!
Aztán visszalépve a sneakerhez, egy téli napon sétaltam a helyi pipás bolt előtt és nem fogjátok elhinni, hogy mit láttam?! Hááát (mert háttal nem kezdünk mondatot) az ugróemberes lakkcsoda nézett velem farkasszemet! Ott helyben nem meglepő módon melegség öntött el a fejem tetejétől egészen a talpamig, miközben a hideg futkosott rajtam és bizsergette minden porcikámat. A vakítóan fényes lépőtől szó szerint káprázott a szemem. Nem is igazán hittem elsőre, hogy azt amit a képernyőn a lábán, az említett meccseken és az akkori og reklámban láttam, fürkésztem nap mint nap, az most itt pompázott a kirakatban előttem 3d kiadásban teljes valójában!
Lássuk be őszintén, ahol laktam az egy világ elől eldugott kisváros, de inkább egy jó nagy falu volt azokban az időkben! Majd a káprázat után a gyors kijózanodás, azaz megpillantottam az árát. Nem voltunk éppen szegények, de akkoriban az az összeg ami az árcédulán szerepelt, az bizony nekünk másfél, kéthavi fizetés volt. Így gyorsan lehűtöttem magamat és lemondtam róla. Azért természetesen hetente nézegettem a kirakatban, levettem a polcról, visszatettem, majd lógó orral tovább bandukoltam!
No, de aztán ezen, vagy azon a bizonyos két évtizeddel és picit több mint három évvel ezelőtti verőfényes szombat délelőttön olyat láttam, hogy… Szóval a tavaszi kiárusítás jegyében jelentős mértékben leakciózták a jeges talpú lakk lépőt! Vagyis félévnyi “windowshopperkedést” és “ismerkedést” követően berontottam az üzletbe és végre nekiszegezhettem a kérdést az eladónak, hogy ez most komoly és van-e még a méretemből?! Volt, lett, elrakattam, izgatottan rohantam haza, majd vissza az üzletbe az éppen elegendő összeggel magamnál. (Köszi újra ANYUKÁMNAK, hogy megelőlegezte az éves zsebpénzemet!)
Így néhány órával később már magaménak is tudhattam és otthon ámuldozhattam az addig nem látott apró részletein, no és végre magamba szívhattam jó mélyen a semmihez sem hasonlítható illatát! Azért a boltban így is furán néztek rám, vagyis ott még sem “tüdőzhettem” le… 🙂 Gondolom nem árulok el nagy titkot vele nektek és ti talán elhiszitek, hogy addigi itteni létem egyik legboldogabb napja lett.
Sejtettem,éreztem és tudtam is, hogy valami elkezdődött! Valami olyan, ami korábban még nem volt,valami egészen új, ami immár részem lett megkérdőjelezhetetlenül. Ami innentől kezdve csak az enyém és mindazoké akikkel meg tudom majd mindezt osztani…
Ez lenne az első rész, ahogy megéltem és megszereztem az ikonikus og aj xi concordot. A második részben majd leírom azt is, hogy mindezt, vagyis az első lépéseimet hogyan fogadták mások…annyit biztosan ígérhetek nektek, legalább ennyire érdekes lesz a sztorim azon része is, és persze köszönöm hogy elolvastátok!
A tanulság pedig annyi már most: a mások által kitaposott úton mindig könnyebb járni, de (láb)nyomot igazán csak a saját ösvényünkön haladva tudunk magunk után hagyni. Trendet követni, másokat utánozni és divatot magára kapni azt bárki tud, stílust teremteni csak kevesen. És ugye az meg maga az ember!
Nagy András / vendégszerző, Corporation Z