Költészet a föld felett

Nehéz szakasz, amikor egy márka “földfölöttivé” válik. Hogy tartsa meg értékeit és ne váljon kereskedelmivé. Varga Vencel slammer barátom írása.

Ha valaki hazánkban belebotlik magába a slam-poetry fogalmába, esetleg ellátogat egy eseményre, valahol sosem tudja definiálni, hogy mi is történik pontosan. Talán annak is köszönhető ez, hogy  a művészeti ág kivirágzása előtt kereskedelmi forgalomba került itthon a slam, mint valós reklámfelület. Nyilván ez nem egy pozitív hír, abban a formában, ahogy megvalósult.

Mégis, majdhogynem töretlen lendülettel tele vannak országszerte a komolyabb klubok, Győr&Szeged mellett Pápán, Szombathelyen és Veszprémben is újabb virágkorát éli a műfaj. Sajnos, vagy nem sajnos, mivel már aligha beszélhetünk úgy valamiről, mint underground műfajról, válaszút előtt áll mind karakterisztikailag, mind követendő példák terén a hazai slam: vagy megy a szépirodalmi stílus felé, amelynél fennáll a veszélye annak, hogy a szó elvész, és soha nem lehet majd tovább szépítgetni, fejleszteni, hiszen onnan visszatérni már túl nagy tábormozgással járna.

Van a másik út, amely a komolyabb, politikailag túlfűtött szövegek vegyítése könnyedebb sztorikkal, ami szintén járható, sőt, még akár nagyobb tömegeket is meg lehetne mozgatni. Ez esetben viszont a „NoÁri” veszélyes vizekre eveznek olyan civilek, akik nem akartak maguktól részesei lenni olyan irányító-és véleményformáló mozgalomnak, ami hatással lehet a hazai politikai életre, egyes emberek szétmosott fejére, hasonló nyalánkságok.

A szépirodalom és a politizálás közismerten, meg a legkellemesebb óráinkon tanultak alapján is tudvalevő, hogy közel sem áll távol egymástól. Elsőként Balassi jut eszembe (bár biztos volt korábban is), aki elképzeléseit papírra vetette, ideológiákat ütköztetett, noha ő nem ült vászonkabátban töltöttcigivel, műanyagpohárban vizezett sörrel csettintgetve, cserébe 8 nyelven beszélő hadászatban is élenjáró poeta doctus volt.

Mi a különbség a Slam/Youtuberek és Balassi/Zrínyi között? Alapvetően a rang. Rang alapján ténylegesen azok az emberek irányítottak eleinte, akik a színfalak mögötti játékokat is látták, manapság pedig véleménye bárkinek lehet. Nehéz egy olyan helyzetben véleményvezérnek lenni (szándékosan nem az influencer szót használom, ami szintén egy fura kereskedelmi, de pszichológiai fogalom is egyben), egy platformon létezni magával a Trash-realityvel és hasonló szórakoztatóipari cikkekkel. Valljuk be, a Sencor indukciós főzőlaptól egy kattintásra nem lehet forradalmat csinálni. Hiába NoÁr, hiába G-Ras, ez egyszerűen lehetetlen.

Soha az életemben nem néztem Trónok Harcát, de azt hiszem ott mondta az idegesítő nő, hogy „A hatalom a hatalom”, amivel egyet lehet érteni. A művészet és a szavak gondolatokat és tettvágyat indítanak el, de a hatalom indíthatja el annak a megváltoztatását, amit tüntetésnek csúfolt színpadi reggae-vaganzával nem lehet elérni.

Amire viszont jó lehet a slam, hogy végre a posványból kiemelje enyészetnek eredt irodalmunkat, új ápolókat találjon, akik lehet, hogy nem könyvekben, hanem élőszóban látják a jövőjét a múltnak. Új gondolat sosincs, csak továbbgondolása egy korábbinak, hiszen népmesék is előadott műfajok voltak, a metaforák, szinesztéziák, minden egyéb nem lesz új találmány, maximum jobb felhasználása a korábbiaknak. Erre az egyik legjobb példa a Vates-projekt, aminek egyik élenjárója a magyar slam egyik kiemelkedő alakja, Bárány Bence. Itt vegyül maga a hype-és a költészet. Erre voltak korábban is próbák, bár vagy idejekorán kinőtte magát, és inkább csak a cipő értéke maradt magasan, a közvetítendő üzenet értéke a polcokon maradt. Mivel nem kollab, és jó körökből indul, remélni lehet, hogy a divat és a költészet sem sérül.

Az üzenet továbbadása a tét, erre kifejezetten jó példa Bécs, ahol a slam kettévált, és külön működik a politikai/punk vonal és a szépirodalmi szál. Meg az időkeret is más, így már maga a definíció is sérül, de ez már részletkédés.

Zárszóként mindenkinek ajánlanék egy marék Márait, vagy azt, hogy látogasson el Orfűre, a SlamTáborba, ahol testközelből megismerkedhet majdnem mindenkivel, aki számít, vagy pedig nézzétek meg a Vates cuccait.

Na cső.

Varga Vencel / Corporation Z