15 éves magyarként korosztályos világbajnok vagyok!

Küzdősportokban laikus szemmel talán nem rejlik több, mint szórakoztatás. Show, ordibálás, püfölés. De sokkal több tud benne rejtőzködni. Miben bújik meg az igazi, sorsfordító érték egy-két rugás mögött? Hol is kezdjem…

Szeretném megragadni a lehetőséget és bemutatkozni: Koza Márk vagyok. Októberben lesz 9 éve, hogy elkezdtem sportolni. A sportomban ma már korosztályos világbajnok vagyok. És hogy miért is fontos ez? Ez teszi ki az életem nagy részét, e köré építem a napjaimat, mindez nagyon meghatározó tényező az életemben. Amellett, hogy fitten tart és boldogságot nyújt nekem, nagyon sok dologra is megtanít az életben.

Kitartás: természetesen nekem is voltak olyan pillanataim, perceim, edzéseim, heteim, amikor egyszerűen semmi nem akart összejönni, se a tanulásban, se az edzéseken és itt jön a nagy DE: mindig a céljaim lebegtek magam előtt, tudatosan mentem előre és küzdöttem azért, hogy elérjem az álmaimat és egy percig cél nélkül éljek, mert célt cél követ. Célok nélkül élni mondhatni lehetetlen.

Mindennap felkelsz és teszel valamit annak érdekében, hogy egy jobb, erősebb ember legyél. Egyszer az egyik mestertől megkérdezték, hogy miért is nehezítik meg a fekete övre vizsgázók hetét ennyire. A kempóban 12 színes övet különböztetünk meg és a legmagasabb fokozatot, a feketét egy kemény egy hetes ezdőtábori vizsga sikeres teljesítése után lehet felkötni a derekunkra. A mester válasza egyszerű, mégis meglepő volt: “az élet gyakran állít nehéz helyzetek elé, de ezeket mindig meg kell oldani és ez a vizsga a szokottnál több ilyen helyzetet tartalmaz – igaz, mesterségesen, más emberek által – de, aki ezeken sikeresen lép túl, az megérdemli a fokozatot.”

Fegyelem, alázat és tisztelet: a sport, amiről beszélek, az nem más mint a Zen Bu Kan Kempo, egy tradicionális ugyanakkor modern harcművészet. A stílusalapító, Soke Dr. Harnos Imre egy olyan stílust hozott létre, amiben minden elem megtalálható a küzdősportokból: box, judo, brazil jiu jitsu, ju-itsu, kendo, thai box, birkózás, karate, teakwando, aikidó, muay thai (egyszerűbben: ütés, rúgás, dobás, feszítés, fojtás, földharc). Elsőre olyannak tűnhet, mint az MMA, mivel a kevert harcművészet jeleire utal. Akkor miben más? A tradíciókban: míg egy UFC (legnagyobb MMA szervezet) bunyós kirívó életet él, sokszor használja a tudását szimplán ,,felvágásra” és kerül botrányos helyzetekbe, addig egy harcművész a gyengéket segíti, a tudását csakis saját és mások védelmében használja (mivel önvédelmet is tanulunk) és mindig nemes célok lebegnek a szeme előtt.

Természetesen a sport nem ragad le, ahogy a világ fejlődik, úgy a sport is. Óriási fejlődési lehetősége van az embernek, ha minden kihíváshoz, küzdelemhez alázattal áll hozzá és engedi be a tudást másoktól. A kempóban versenyzésre is van lehetőség: hazai fordulók, országos bajnokságok, Európa bajnokságok, világbajnokságok. A versenyzők a formagyakorlatok, önvédelmek mellett földharcban, pusztakezes- és full-contact küzdelemben méretetthetik meg magukat. Mindenkiben jelen van a győzni akarás, azonban nem ellenségek, hanem ellenfelek vagyunk, ezáltal tiszteljük egymást. Röviden és tömören: a Kempo az életre nevel és fitten tart, hiszen nem hallottam még olyan mesterről, aki az életben nem lenne sikeres.

Koza Márk / Corporation Z