Mit jelent 200.000 követő, ha közben mégsem tekintenek az emberre celebként? Milyen érzés emberekre befolyással lenni viszonylag komolytalan viccekkel, és milyen érzés meghatározónak lenni mások életében csupán pár alkalmazás segítségével? Az Instagramon található magyar mémoldalak egyik legnagyobb fellegvárának adminjával, Popsimessiással beszélgettünk lényegében mindenről. Szóba került a mémkultúra, az influencerek, de még a túrázás és a zene is.

Mit kell tudnunk a kezdetekről?

Nekem az egész a Facebookon indult a 2010-es évek elején. Lassan, már majdnem 10 éve csinálom, később, ahogy múltak az évek, egyre inkább átkerült a hangsúly az Instagramra. Ennek az az egyszerű oka volt, hogy sokkal felkapottabb lett az a platform, és én is úgy voltam vele, hogy ha nem kezdesz bele más területek meghódításába, akkor könnyen elhullasz. Csinálgattam az oldalt, az emberek kedvelték, egy idő után pedig megkérdeztem a követőket, hogy szeretnék-e instán is látni a posztjaimat. Az a válasz jött, hogy igen, amivel eldöntöttem, hogy ott folytatom komolyabban. Nagyjából így kezdődött a történetem.

 Az elején feketébb, dark humorral indult az oldal, ha jól tudom.

Jaja, az eleje nagyon vad volt, mert akkor még nem érdekelt, ha töröltek. Van 10-20-30 ezer ember az oldalon, de úgy voltam vele, hogy ezt könnyen vissza lehet szerezni. Most már nyilván óvatosabb vagyok, nagyon meg kell válogatni, hogy mit osztasz meg. Az insta meg a face nem azt nézi, hogy milyen a kontextus, a szavakat nézi. Ha talál egy olyan kifejezést, egyből megy a tiltás. Ezért használok gyakran szinonimákat, vagy körbeírom a szavakat.

 A kezdeteknél többen készítettétek a tartalmat az oldalra, ugye?

A Facebookon a legelején egyedül voltam, később vettem be Slothyt. Amikor a mi utunk szétvált (egyébként azóta is jóban vagyunk), akkor bevettem pár mémoldalról embereket. Volt Facebook csoport is, egész jól működött, aztán a többiek is eltűntek valahogyan, nem volt különösebb oka. 7-8 éve már egyedül vagyok, és nem is szívesen csinálnám párban.

 A „cukorkák” volt talán az első robbanás, ami még a Tumblr-ön működött, abban volt valami koncepció?

Aki régebb óta követ, az tudja, hogy a cukorkák gifek, vagy képek voltak, amik provokatívak voltak. Beleraktuk shortlinkekbe, csak a botránkoztatás és az undor kiváltása volt a cél (nevet). Ha ilyen hülyeségeket osztasz meg, akkor az biztosan terjedni fog.

 Szerinted a Tumblr-nek lesz egyáltalán jövője?

Én már jó ideje nem csinálom, az elején is inkább kényszerből mentem át, mert az még az a hely volt, ahol viszonylag érvényesültek a szólásszabadság elvei. Körülbelül olyan volt, mint ma a Twitter. Nem tiltanak le minden kifejezésért, az sem igaz ugye, hogy a Facebookon mindig moderátorok végzik a piszkos munkát, nagyon sokszor az algoritmusra bízzák, ami rengetegszer téved. Mondok egy példát: kiírtam egyszer, hogy „leszarom ki milyen politikai oldalon áll, mert nem azért csinálom” – gyűlöletbeszédért letiltottak. Ilyenkor jött, hogy új utat kellene találni, emiatt jött a Tumblr, majd a Twitter, amivel viszont az a baj, hogy sokkal kevesebb magyar felhasználó van.

Twitterben benne volt az is, hogy külföldieket is kövess, és akkor már duplán megéri?

Igen, külföldön tényleg többen használják, csomó politikus és híresség, de a hazai politikai réteg is fent van, jelentős politikai szereplők. Fent van a rendőrség, fontosabb cégek. Jó dolog is lehetne ebből, csak még nem fedezték fel maguknak a felhasználók szerintem.

Szerintem nem is lesz jövője, hiszen akkor már többen használnák most is. A Facebook is egyre inkább lecseng a fiatalok körében, nagyon kevesen vannak fent ugyanabból a célból, mint mondjuk 2010-ben, hogy jelölgetjük egymást hülye képeken. Mára már nem annyira érdekes, talán még fura is, ha Insta helyett oda tölti fel a nyaralós képeit. Én sem használom már annyira, egyedül Messenger miatt éri meg.

Mára a Popsimessiás név szinte mainstreamként hat, szerinted is kezelhetjük mainstream kategóriában?

Lehetséges egyébként. Bár én mindig törekedtem arra, hogy ne elcsépelt mainstream legyek. Nem ba….. tele az oldalamat hirdetésekkel, az olyan megkeresésekre igent mondanék, amit én is szívesen megvennék, de ha valami gagyi, azt nem tudnám szívvel-lélekkel ajánlani senkinek. Például a replika cuccokat áruló webshopokra is mindig nemet mondok, mert tudom, hogy gagyi, nem jó, és mivel én sem adnék ki érte pénzt, másnak sem tudnám ajánlani. A fesztek, mint az Efott, vagy a Vibe, azokat szívesen hirdeti az ember, hisz bulizni mindenki szeret, ezért én is szívesen dolgozom együtt velük. Meg ott sem pénzért ment a dolog.

 Akartam is kérdezni, hogyan jött ez a két feszt?

Az Efottot a full_kreten barátom kereste meg. Nagyon nyitottak voltak az együttműködésre, össze is ültünk egy megbeszélésre Pesten. Mi csinálunk mémeket az Efottnak, mi meg kapunk 3-3 bérletet. Mindketten úgy döntöttünk, hogy egyet -egyet kisorsolunk, tök lelkesek voltunk emiatt. Odaadhattuk volna egy másik haverunknak is akár, de úgy döntöttünk, hogy valamit szeretnénk adni a követőinknek is, ezért kisorsoltuk.

A Vibe egy kérdezz-felelek keretében jött, valaki megkérdezte, hogy mennék-e Erdélybe, ami nekem bakancslistás volt, így válaszoltam, hogy persze, mennék. Aztán jött egy üzenet, hogy van-e kedvem menni Vibe-ra? Mondom, „ha megdob valaki egy bérlettel, simán” – de ezt tök poénból írtam. Majd jött a válasz, hogy „megdobunk, jössz?”. Én meg csak pislogtam. Rámentem az adatlapjára, és akkor láttam, hogy ő az egyik szervező. Szóval meglepődtem. Itt volt beszélgetés az ottani követőkkel, elég király volt minden. Jött szintén full_kreten is, ott is sorsoltunk bérletet, nyitottak voltak mindenre.

Sok offenzív ellenmémet láttam rólad, már-már Tibi-atya szinten érnek az ilyen megnyilvánulások, ezt sikernek könyveled el?

Sosem foglalkoztam azzal, hogy 2-300 kilométerrel arrébb ki szid engem, nem is látom hasznát, hogy reagáljak. Régen én is kötöttem bele idézetes oldalakba, de tudom, ha valami ismertebbről beszélsz, rád is többen figyelnek majd. Ilyen egyszerű. Nem látok abból hasznot, hogy ismeretleneknek reagáljak, akik fake profilok mögé bújnak, mert letiltottam, és most az ignoráltak táborában összegyűltek. Plusz nagy része el sem jut hozzám. Volt arra példa, hogy valami oldal belém kötött. Mikor rámentem és belepörgettem, volt olyan poszt, ami már több mint fél éves volt és rólam szólt. Én meg ott néztem és arra gondoltam, hogy „ember, fél éve azért küzdesz, hogy végre vegyelek észre, és még mindig nem jött össze”. Komolyan úgy érzem magam ilyenkor, mintha lenne egy bolond exem, aki fel akarja magára hívni a figyelmet. Utána pedig az oldalt kezelő srác barátnője írt nekem, és mesélt pár dolgot róla. De nem teszem ezeket közzé, mert leszarom, inkább elraktározom őket. Én magamra koncentrálok. Valószínűleg ezt az interjút is ők olvassák el elsőként majd.

A mémjeidet általában te magad csinálod? Mennyire szabad lopni?

Mindenki lop, én is lopok, de ezt mindig is mondtam. Az oldalamon 3 posztból általában kettő az saját gyártmány, de minimum a fele-fele arány megtartására törekszem. Szerencsére én még azok közé a nagy oldalak közé tartozom, aki csinál még OC-t, plusz csak azt osztom meg, amit én viccesnek találok, sosem hagyom, hogy mások befolyásoljanak. Mindig akad valaki, aki odaírja, hogy „ezt Redditről vetted”, pedig sosem jártam Redditen. Csak ő úgy él, mint az óvodás. Fejlődéspszichológiából lehet tanulni azt, hogy az óvodás maszturbál, mint a gép. Ha berakod a tévé elé, ő bambul, és neki csak az létezik, amit szemben lát, a környező világról megfeledkezik, és rákezd a cerka rángatására. Nem veszi észre, hogy állnak körülötte. Ugyanez van itt is. Lát valamit Redditen, és azt hiszi, hogy az csak azon az egy helyen található meg, miközben ezernyi más oldal megosztja ugyanazt előttem. Mindig azt tanácsoltam másoknak, hogy a te oldalad, a te szabályaid. Nem tartozol senkinek. A követőidet akarod szórakoztatni, de ha valaki szarozik, az nem követő.

A magyar mémeknek újabb forradalma lett, megjelentek az elborultabb shitpost-oldalak. Ez szerinted egy jobb út, ami előrébb viszi a mémkultúrát? Vagy pl. a csoportok, amikben másokkal oszthatod meg az agymenéseid?

Nekem is volt régen ilyen csoportom, amíg nem törölték. Gondolkodtam én is shitpost oldalon, attól sem zárkózom el, hogy shitpostok miatt egy új oldal gyártásánál másokkal összeálljak. Szeretem az ilyen mémeket, tök kreatív néhány. Tudok vele azonosulni, talán a mostani oldalba már nem fér bele. Nem zárom ki azt a vonalat, sem, egész király dolgokat lehet kihozni az ilyenekből.

Szerinted a Popsimessiást magát hova, vagy meddig lehet fejleszteni?

Van hova, tervezünk a korábban említett full_kreten-nel podcastot. Szeretnénk Youtube-ra egy ilyet, eddig az anyagiak nem engedték, hogy megtörténjen. Úgy nézne ki, hogy lenne két kamera, különböző vendégeket meghívnánk, hasonlók. Már megvan a hely, hogy hol lenne a stúdió, a logó is megvan, a név is megvan. Youtuberek jelentkeztek, hogy szívesen beszállnának, csak az eszközök beszerzése nem következett még be. Két kamerát képzeltünk el, egymással majdnem szemben, állványos mikrofonnal. Még várunk, hogy egyenesbe jöjjön minden.

A mémer körök mennyire összetartóak?

Nagyon megy mások piszkálása vagy csesztetése, irigység vagy nézettség generálása miatt. Vannak jó példák, mint én és full_kretén. Összefutottunk, beszélgettünk, de ez is azért tudott és tud működni, mert tényleg baráti kapcsolatban állunk egymással. Támogatjuk egymást, megvan az a kémia, hogy haszonkeresés helyett egy kamatozó kapcsolatépítés zajlik. No homo.

Nálad gyakran látunk „tipikus nős” mémeket. Szerinted tényleg nehéz párt találni manapság?

Egyáltalán nem. A probléma nagyon sok esetben a fiúkkal van. Ha visszautasítja őket egy lány, egyből eljátsszák az áldozat szerepet, hogy „pedig én jó fej vagyok, meg kedves, mégsem kellek neki blablabla”, és nem jön rá, hogy ha áldozatként viselkedik, akkor a lányok is áldozatként fogják kezelni. Egy lánynak sem kell egy olyan srác, aki nem magabiztos. Például nálam kommentel valamit egy lány, ami mondjuk perverz, akkor egyből ráugranak, mert azt hiszik ez felkérés egy keringőre. Udvarolnak, nyomulnak, ami ultragáz, könnyen kéretésnek veszik, mikor szimplán csak tetszett neki a mém. Ilyenből jönnek a „minden lány kurva” meg a „mindig a rendes fiúkat kosarazzák ki”. Kellene egy kis magabiztosság, nem azzal kell indítani, hogy mivel érsz többet, mint a többi srác.

Egy mémoldallal könnyebb csajozni? Mint a van egy zenekarom?

Biztosan, bár nem próbálkozom ilyenekkel. Én például sosem írok rá senkire. Van olyan, amikor kiírom, hogy „Rácuppannék egy mellre”, és mondjuk visszaír egy lány, hogy „én is” (nevet). Láttamozom, és kb. ennyi. Tudom azt, hogy nem azért írnak, mert fel vagyok kérve egy keringőre, hanem mert poénnak találja. Sokan képesek húzni az emberek agyát, mikor adják a srác alá a lovat. Volt olyan is, hogy DJ-k kértek minket, hogy tegyük ki őket storyba, ami szerintem gáz.

Szóba került a bulizás, mellette pedig beszéltünk Siófokról. Mennyire kezdik el szerinted korán a fiatalok a veretést, fesztiválozást?

Szerintem korán kezdik el, de mint ahogy minden történelmi eseményt, ezt is az adott dolgok fényében kell vizsgálni. A világ felgyorsult, korábban érnek a lányok és a fiúk. Nem feltétlenül baj, ha fesztiváloznak, de ezt is akkor lehet csinálni, ha felelősségteljesen tudnak bulizni. Egy mai 16 éves nem ugyanaz már, mint a 15 évvel ezelőtti 16 éves. Ez épp olyan, hogy nem attól lesz valaki hűtlen ribanc, mert kilátszik a fél segge. A ruha önmagában nem jelent instant hűtlenséget. A személy tettei jelentenek.

Influencernek tartod magad, mivel ennyi követőd van?

Nem, és gyűlölöm is ezt a kifejezést. Nem is tudom, mit kellene ezen érteni. Ha szó szerint nézzük a magyar megfelelőjét, akkor véleményvezérről beszélünk. De milyen témában alkotnak véleményt? Hogy beveszi a szájába azt a világítós lóf…..t, lő egy képet, és akkor véleménye van? Mellé dob egy kamuleírást, mikor tudjuk, hogy valszeg sosem használta egy percnél tovább. Számomra ez nem vélemény. A probléma sokkal inkább azokkal van, akik ennek táptalajt adnak és ezeket nézik, de én soha nem leszek influencer.

Hogyan határoznád meg magad, a mémessrác, vagy ennél komplexebb?

Valaki, akinek sok követője van. Rajtam ez semmit nem változtatott. Nem vagyok VIP-helyekre járkálós ember. Nyilván ha van engedélyem belépni, akkor megnézem, de akkor is azért, hogy szörnyülködjek. Nekem ez annyira mű, hogy minden tökéletes. Soha nem játszanék a mémeimmel sajtóakkreditációra sem. Már amiatt rosszul éreztem magam, hogy még egy bérletet kérjek a Vibe-nál. Ott is az volt a cél, hogy ne legyek pofátlan. Nem írkálnék sosem hoteleknek, inkább sátrazom (nevet).

Most már nagy felelősség a közel 200k követő?

Igazából sosem tudom, hol van a vége. Többször éreztem már a csúcsot, de ez mindig megdőlt. Lesz egy pont, ahol már biztosan stagnálni fog, de nem érzem, hogy ennek itt a vége.

Szerinted hány évesek követnek instán átlagban?

Erre lehetőséget ad az Insta, ez a 20-as korosztály. Gyakran írják, hogy a 14 évesek jelölik egymást, de a kommentszekció általában mást mutat. Privát oldalnál meg könnyebb is, mindig megnézem, hogy ki szeretne követni. Ez ilyen berögződés, sokkal több a komment, mint amennyi tizenéves van. Posztokban is ügyelek, hogy iskola helyett egyetemet, dolgozat helyett zh-t írjak, esetleg munkahelyet. Így már jobban tud a 20-as korosztály is azonosulni, és a zárthelyikkel már jobban szűröd a nagyon fiatalokat is.

Mi a véleményed a követőidről?

Szerintem egy baromi jó csapat. Ez azon is múlik, hogy milyen kapcsolatot ápolsz a követőiddel, én például squadnak szólítom őket, tök jó dolog szerintem. Sokszor felajánlom, hogy segítek is, amennyire én tudok mentálhigiénés témákban is. Ha leírod valakinek a problémáidat, én pedig ha nem is profin, de tudok segíteni, azzal csak mindenkinek jobb. Különben is fontos, hogy legyen valaki, akinek elmondhatod a gondjaid.

Igyekszel minden üzenetre válaszolni?

Képtelenség minden üzenetre válaszolni, főleg egyedül. Más oldalaknál könnyebb, hisz azokat többen szerkesztik.

Tehát szívesen lelkizel viszont a követőiddel.

Persze, mindig igyekszem egy épkézláb választ adni, amivel a segítségére lehetek másoknak.

A végére pedig odaírod, hogy „vagy nemtom”?

Persze (nevet). Viccet félretéve szeretném tudatosítani, hogy a döntés és a segítség mindig a te kezedben van, sosem döntök mások helyett, igyekszem a hallgatással és pár kérdéssel segíteni inkább. Ha szar kapcsolatban vagy, és várod, hogy valami jobbá váljon, akkor én nem tudok segíteni.  Mindig először magunkban kell keresni a hibákat, utána a másikban.

Szerinted gáz mémoldaltól segítséget kérni?

Szerintem nem. Ha régóta követnek, nagyjából le tudják szűrni, hogy milyen vagyok. Elkezdenek valahogy bízni, szimpatizálni. Hasonló a gondolkodás, a humor, könnyen kialakul a kapcsolat.

Nem érzed túl nagy felelősségnek?

Nem, magam osztom be az időmet, akkor válaszolok, amikor szeretnék. Igyekszem ignorálni a nyomásfaktort.

Gondolkoztál Youtube csatornán is?

Egyelőre csak ez a podcast van, ott is az a lényeg, hogy stabil időpontban jöjjön ki az adás. Ezt nagyon nehéz csinálni. Egyesek szerint a youtuberkedés nem munka, akkor ülj le, csinálj egy 15 perces videót. Egy videó egész napot felölel, egy 15 perces videó több órányi vágást igényel stb, mentálisan pedig könnyen ki tud készíteni, ezt pedig nem veszik észre a legtöbben.

Ez egy jó út, amit mondjuk Tóth Máté csinált, hogy önmagát is mémesítette, és már a videózásba is belekezdett?

Ha mémet csinálsz magadból, az király, kevésbé vagy támadható. Nekem nincsenek ilyen ambícióim.

Gyakran ismernek fel?

Van, persze, mindig furcsa. Egyébként király érzés, a legjobb az egészben az, hogy tiszteletben tartják, ha mondjuk épp társasággal vagy. Eddig ebből nem volt probléma. De jó érzés váltani pár szót és hasonlók.

Te milyennek tartod magadat?

Szeretem az introvertált életmódot, nem túl sok mindent adok ki magamról. Próbálok többet mutatni, de a legtöbb dolgot priváton tartom. A barátok sem kontentforrások.

Félsz attól, hogy hirtelen beütne egy nagyobb ismertség, amitől kialakulna egy személyi kultusz?

Nem, de nem is törekszem az ilyesmire. Nincsenek ilyen ambícióim, de ha megtörténne, nem élnék vissza vele. Mondjuk abban sem vagyok biztos, hogy mikor alakul ki ez a pont. De nem hiszem, hogy kialakulna egyszer, nem is promotálom magam ehhez kellően.

Seggzabálás, egyéb trendek, ezeket a szlogeneket tőled származtatjuk. Ezek maguktól jönnek, haveri körökből?

Ezek úgy kipattannak általában, például, hogy „rácuppannék egy-két mellre” (nevet). Ez az all time mood, mondjuk ez nemzetközi. Többször eszedbe jut, aztán többet is használod, majd szállóigévé válik, bár ez sosem tudatos, nem keresem a szlogeneket.

Te szlogenautentikus vagy, tehát, tényleg zabálsz segget? (ilyenkor a szerk. is meghal már a nevetéstől)

Hogy a pi….ba ne. Például az igyál vizet is menő szállóige lett. Ami nem terjedt el, az az érdeklődési körömből kifolyólag jött, hogy „ne etesd a vízimadarakat, mert megdöglenek a kenyértől”. Ez számomra tök fontos, de ebből nem hiszem, hogy szállóige lesz. Bár lehetne, komoly üzenetet is tartalmaz.

Hol tart a hazai mémkultúra szerinted?

Szerintem a csúcson van. Bár a face meg az insta is próbál korlátozni, egyre jobban átveszi az uralmat a mesterséges intelligencia a cenzúránál, ezért sajnos egyre körültekintőbbnek kell lenni a nagy PC világban.

Vannak 40-esek is akik követnek téged, hogyan lehet szerinted áthidalni a generációs különbséget, hogy ne csak a minion-mémek fussanak?

Őszintén megmondom neked, hogy nem tudom a választ. Ügyelek arra, hogy ne legyen túl idős a követőtáborom. Nem hiszem, hogy át kellene hidalni, más a tartalomfogyasztás, az érdeklődési kör, sosem lesz vevő arra, amire mi.

Sokat posztolsz természetről, ez a sok túrázás mindig benned volt, vagy ezt az élet hozta így?

Mindig sokat bogarásztam, mamámnál a tégla alól is kiszedtem néha őket, ez pedig kialakult, elkezdtem egyre többet a természettel foglalkozni. Mostanra a szenvedélyemmé vált, igyekszem így is bemutatni, hogy megértsék, hogy ez miért menő. Volt egy vegán-csoportos affér, volt egy kérdés a vadászatról, én pedig leírtam, hogy miért nem tartom rossz dolognak.

Ez a story pedig kikerült egy ilyen csoportba, ahol darabokra szedték, hogy miért nem helyénvaló a vadászat. De sosem állok le vitatkozni olyannal, akinek nincs meg a kellő háttértudása, nem tanult ökológiát, erdészetet, vadgazdálkodást. Annyira meddő vitába mennél bele, ilyenkor rá kell hagyni, hiszen nem is tudnád megváltoztatni a véleményét, meg nincs is értelme.

Ezzel szeretnéd is rábírni a fiatalokat, hogy többet mozduljanak ki?

Mindenképpen szeretném, hogy túrázzanak, nézzenek a lábuk alá, mégha nem is cipelnek lepkehatározót. Én is szeretem néha megosztani sztorikban, így talán sokkal nyitottabbak lesznek erre. Itthon is, de külföldön is csomó jó helyet találnak, de a közvetlen környezetükben is szinte biztosan van érdekes útvonal.

Neked például mik a kedvenceid?

Magyarországon vannak a laikus szemnek kevésbé érdekes helyek, de közben mégis Európában, vagy talán a világon is egyedülállóak. Ilyen például a Kiskunságban a homokbuckás vidék. De rengeteg más lehetőséged van.

Szerinted a mai fiataloknak kéne valamiben változnia?

Amit még az elején beszéltünk a magabiztosságról, az az egész fiatalságra igaz, nagyon függenek mások véleményétől sajnos. Nyilván rengeteg inger éri őket, megfelelési kényszert eredményez a média. Jó, ha van egy egészséges énkép.

Zenéket is gyakran osztasz meg, például Eminemet, ez is gyakran adhat inspirációt?

Persze, Eminemet már 15 éve hallgatom. 10 éves, vagy fiatalabb lehettem, még sosem tudott csalódást okozni. Vannak inspiráló zenéik, kifejezetten tetszik ez a leszarom hozzáállása.

Az újabb vonalat is követed?

Old és New Schoolban is megvannak a favoritok, az újban Kendrick és J. Cole, akik megfognak. Sosem szerettem a mumble rapet, kocsiban jól lehet dübörögtetni, de számomra semmi használhatót nem mond.

Magyar rap között ott volt Fanka is, ezt például furcsáltam.

Neki pedig nagyon jó szövegei vannak, persze lehet vitatkozni, hogy az újabb dalai milyenek. De számomra fontos az, hogy a szójátékok ülnek, ez pedig megvan benne. Az egész ahogy felépül, nagyon egyszerű rímnek hat valami például, de felbontva pedig erős. Sokan kritizálják, mert írt olyan zenéket, amiben arról beszélt, hogy büszke a magyarságára. Számomra zavaros, hogy ebben mégis mi a probléma.

Őt is a változásért támadták, mint ahogy téged is valamilyen szinten.

Persze, de változni nem szar. Őt is támadják a nagy Magyarország-szeretetért, de én is szeretek magyar lenni. Meg én sem utálom magamat (nevet). Szerintem csomó rosszabb hely van ennél, gyakori az általános hiányérzet, ami miatt elfelejtjük értékelni, mink is van igazából.

Persze, meg Fanka nem egyenlő a Kárpátiával.

Egyébként azzal sincs bajom. Amikor elmentem Erdélybe, nem akarom túltolni ezt a hazafias témát, de nem éreztem azt, hogy Romániában vagyok. Torockón is meghitt volt csak magyarokkal találkozni.

Több buliban is elkezdtek terjedni a mémek, szerinted van helye a közéletben a mémeknek?

Szerintem van. Egyedül azt találtam gáznak, ha cégek próbáltak izzadtságszagúan kampányolni ilyenekkel. Például az Efott oldalán nem voltak szájbarágósak a mémek, meg heti egy volt. De ha a Digi vagy a T-Mobile elkezd kampányolni így, az biztosan furán hatna.

De ha politikusok használják az oké?

Egyértelműen az a cél, hogy fiatalok felé nyissanak, de a szándékot nem mindig érzem őszintének. Ha politikus vagyok, nyerni akarok, akkor mémeket készítek, hogy lássák a fiatalok, mennyire trendi vagyok és mennyire egy az érdeklődési körünk. Ezt persze nem maga a politikus csinálja, mint a Feri. Nem érzem őszintének, mert akkor 10 éve is nyithattak volna a fiatalok felé.

Tíz éve a DK mondjuk nem létezett.

De Feri volt. Ez minden politikusnál igaz mondjuk, ha változtatni akarnak, azt ne csak kampányokban tegyék.

Varga Vencel / Corporation Z