Nincsenek termékek a kosárban.
Amit képviselsz katolikus papként a templom falain kívül is, az egy nagyon jó üzenet a fiatalok felé, hiszen a sokszínűséget, és a pozitív bizonyosságot képviseled. Mennyire jelentett ez nehézséget régen, amikor eldöntötted, hogy pap leszel? Mennyire volt nehéz döntés, hogy Istennek szenteled az életed, és mit szólt hozzá a “szakma” illetve az akkori kortársaid, akik, ha jól tudom, breaktáncosok. Hiszen breakeltél, egy csomó olyan dolgot csinálsz, ami nem tipikus…például a sneaker szenvedélyed.
Egy hosszú folyamat volt, hogy igent mondjak Isten hívására. Már általános iskolás koromban gondolkoztam rajta , de azután alább hagyott ez a gondolat nálam. Majd pedig középsulis koromban ismét előjött a hivatás kérdése, de még nem mertem igent mondani. Próbálkoztam érettségi után hittanár – történelem szakkal a nyíregyházi Főiskolán, de nem vettem komolyan, inkább buliztam.
Ez idő alatt kezdetem el táncolni, és fokozatosan tudatosult bennem, hogy ez egy életstílus is, nem csupán “ csak “ tánc. Hozzátartozik, hogy akikkel egy csapatban voltam, azok elfogadták, hogy templomba járok, vallásos vagyok, szóval nem néztek ki maguk közül. Ennek nagyon örültem, hiszen nem templomba járó srácokról van szó.
Nehéz kimondani az igent Isten hívására, mert Isten akarja, de a kérdés, hogy én mit mondok rá, mit válaszolok. Igazából a hivatás azt jelenti, hogy az a feladat, munka, azt teljes szívből végzem-e ? Odateszem-e magam? Nem mondanám mindennapi papnak magam, vagyis nem vagyok az a “vaskalapos“ pap. De azért vannak helyzetek, amikor komolynak kell lenni, amiket nem szabad elviccelni. Ezt pap testvérek látják és tudják, hogy valamelyest lezserebb vagyok, és a hívek és a diákok is tudják ezt.
A “szép” iránti fogékonyság és a szépség sokféleségét én is látom a sneaker kultúrában. De hogy fér össze az életeddel és a vallással ez az erős fogyasztói társadalmi “sztori”, ami azért a sneakerek világában benne van?
Szeretem a szépet. Nagyon fontos észrevenni, hiszen ha látok egy nagyon szép virágot, fotót, festményt, akkor elgondolkodom rajta, hogy ha ezek ilyen szépek, Isten mennyire szép lehet? Szeretem a szép fotókat, képeket, a jó filmeket. Szeretek olvasni is, mert ha valaki szépet akar olvasni, akkor olvasson szépirodalmat.
Hmm.. El tud ragadni, hogy megszerezzem a legjobbat, legújabbat, és elgondolkodom rajta, ha megvan, hogy boldog vagyok -e? Meddig tart a boldogságom? Egy Travis Air Jordan 1 -ig? Vagy más hypoltabb cuccig? Nem azt mondom, hogy ez teljesen rossz, hanem az a fontos, hogy legyenek határaim, és ne feltétlen ezekhez kössem a boldogságomat.
Tök jól megragadtad azt, amire én is gondoltam. Nem feltétlenül rossz ez, mármint a sneaker és streetwear “szeretete”, csak legyenek határok, és ne ez legyen a boldogság. Ehhez is kapcsolódik a következő kérdésem. A Z generációra sok mindent mondanak. Én értem, hogy ilyen általánosítások kellenek, mert egyszerűsítenek egy jelenséget, amik jelen esetben mi vagyunk. De azért biztosan nem csak egyféle fiatal van. Alá tudod ezt támasztani, hiszen te nagyon sok emberrel találkozol?
Nem vagyunk egyfélék, mert hála Istennek nem vagyunk egyformák. Mert minden egyes személy az Isten egyszeri és megismételhetetlen csodája, szóval nem volt és nem is lesz olyan személy mint te vagy én, vagy bárki más. És ezt érdemes észrevenni a fiatalokban, még akkor is egységesen, ha kopizzák egymást, a divat, a sneakerek területén. Mindenkinek van talentuma / tehetsége csak észre kell venni, vagy segíteni hogy meglássák magukban és egymásban is.
Hogy látod a generációnkat, a körülötted lévő fiatalokat, mire van a legnagyobb szükségük szerinted?
Ahogy a fiatalokat látom, akár a ruhákkal vagy a “ márkákkal “ próbálnak kitűnni, leginkább figyelemre vágynak, ahogy a kamaszkor felé haladnak…. Talán a felnőttek számára jelentéktelennek tűnő dolgok, ami számukra nagyon is lényegesek.
Hogyan találtál rá a sneakerkultúrára, milyen sneakerek tetszenek? Mit “coppoltál” utoljára?
Maga a sneakerkultúra azért már a breaktáncos időmben is ott volt. A cipők, ruhák, “ a nagy táncosok “…. Figyeltem, milyen stílusban öltöznek. De a sneakerek ilyen komolyságban nem voltak jelen az életemben, mint most. Nagyon tetszik a Travis Jordan 1, az Off White Air max 90, az Asics Gellyte, a Converse Chuck Tailor, ha nem is túl nagy a hype- ja, de azért, hogy valamelyest kicsit kilógjak a tömegből. De mondjuk egy Continental 80 is szép, elegáns és picit laza is… Vannak olyanok, amelyek hypeoltak, de nem igazán tetszenek, mondjuk a Yeezy 35. Legutóbb egy Adidas Nite Joggert szereztem be, de még nem hordtam mert hideg van hozzá. A bordó színt nagyon szeretem.
A Fear of God márkától láttam az instádon kiegészítőket. Az istenfélelem/tisztelet márka lett. Mit gondolsz erről?
Az elmúlt hetekben fedeztem fel a Fear Of God márkát, és utána is néztem. Ha jól értettem Jerry Lorenzo -t, akkor elmondta, hogy a név eredete onnan jön, hogy egy istenfélő családban nőtt fel, és ez szimpatikus volt számomra . És nem mellékes, hogy nagyon szuper minőség. Lehet hogy, aki nem nagyon ismeri a háttért, akkor egy szimpla hype cucc. És ez fontos, hogy egy tervező keresse a személyes Istent az életében. Például – igaz ő nem volt tervező – Kobe… (nyugodjanak békében ). Múlt héten értük miséztem, az ő életében ott volt az istenhit, és ez fontos volt számára, főleg amikor nehéz időszakon ment keresztül az életben, valakibe, a hitbe bele tudott kapaszkodni.
Ez a mondatod nagyon meghatott. De ezt tök jól mondod Jerry Lorenzoval kapcsolatban, amit mondtál, mert nem tudtam eldönteni, hogy mennyire szentségtörés Isten nevét egy fogyasztói márkaként felhasználni. Igazad van, ha személyes hitből fakad, és kifejezi az identitásod, hogy beépíted Istent a saját márkádba, ez egy nagyon erős önkifejezés. Kanye West is Isten felé fordult. Lehet, hogy nem jó a kérdés, ha neked nem tetszik, nem rakjuk be. Kanye Isten felé fordulást mennyire tartod Isten pozitív erejének felhasználásának, tehát példamutatásnak, vagy inkább kereskedelmi, egyfajta piacnyerési dolog ez. Én hiszek abban, hogy Kanye-nak ez őszinte megmozdulása, de Kanye- nak volt a politikához is odafordulása és elfordulása.
Hm. Nem mindig hallgatok Kanye-t, nem zárnám ki, hogy megtalálta az Istenbe vetett boldogságot, vagy az útján igyekszik járni. Politikai szinten nem nyilatkoznék, mert abban analfabéta vagyok.
Ahogy hallgatlak, nagyon úgy hallani, hogy teljesen “egyben vagy” és szereted az életed minden részét.
Amit mondanék a papságról / papságomról, hogy nem is könnyű, nem is nehéz, ettől viszont megáll az ész. Hogy miért áll meg az ész, csak beszélni kell velem, vagy csak rám nézni.
Trunk Tamás, Corporation Z