Nincsenek termékek a kosárban.
Ti voltatok az elsők, nagyjából egy időben Ács Danival a 444.hu-tól, akik ha mondhatom, és elnézést érte, de nem olyan fiatalként a klasszikus újságírást magatok mögött hagyva, sőt inkább egy kettős világot létrehozva a videós újságírást elkezdtétek itthon.
Maradjunk abban, hogy az elsők között voltunk. Mindenki próbálta megtalálni a saját hangját akkoriban. Nekem már az első netre készített videómnál érződött az irány. Gigi kijött a villából (Való Világ – szerk.), és vele csináltunk egy beszélgetést. Ezt rögtön a saját stílusomban tettem, és ez több százezres nézettséget hozott. Lassan ez 10 éve volt. Az akkori főnökeim ilyennel nem is találkoztak, hogy egy videóval lehet ilyen számokat elérni. De, azért ha megnézed az első internetes videóim 8 évvel ezelőtt, nem nélkülözték az obszcén tartalmat, öv alatti címadást, amit ma sem szégyellek.
Azóta persze rájöttem, mi az, ami szalonképes, és mi az, ami kevésbé. Az akkori anyagokat annak tudom be, hogy egy olyan piaci helyzetbe kerültünk be, aminek még nem voltak szabályai. Nem voltak főnöki instrukciók. Sokszor azt éreztem, ha „maszturbálnánk egy kamera előtt” és feltöltenénk, akkor is csak mosolyognának. Most a 24-hu-nál egy olyan szakmai közösségnek vagyok a tagja, akik közt nagyon sok a klasszikus újságírással foglalkozó kolléga, a szerkesztőség úgy működik, mint egy lap, viszont egy allstar csapatban érzem magam, mert a szerkesztőségben olyan emberek vannak, akik a klasszikus újságírásban a legjobbak. Azért lettem most jobb, mert profi emberek mellett megvan az erkölcsi és morális fék, és rájöttem, hogy nem lehet levetkőzi a régi szabályokat, csak úgy tud hosszútávon működni.
A klasszikus újságírás miben különbözik attól a tartalomgyártástól, ami ma téged népszerűvé tett. Mennyiben ad a videós tér nagyobb szabadságot, mint újságírónak egy klasszikusan felépített rendszerben?
Klasszikus újságíróként kezdtem, filmkritikus voltam, tévében voltam riporter, különböző magazinműsorokat csináltam. Csak utána kerültem az internetre. Nagyon vicces volt, hogy amíg az előző munkahelyeimen voltam újságíró, addig mindig az volt a felfogás, hogy „jaj, majd a nagy öregek megmutatják”, és tényleg a kommunikációs főiskolán is nagynevű újságírók tanítottak a szakmára. Az újságnál is olyan emberek voltak, akik fel tudtak nagy dolgokat mutatni.
Egy több száz éves műfaj azonban változik akár kommunikációs szinten, akár beszédmódban. De mégis egy általuk az iskolában megtanult valami lett professzionálisan továbbvíve. Megtanítva lettünk. Úgyis voltunk kezelve, és ezért tök hálásak is vagyunk. Majd egyik pillanatról a másikra odakerülsz az internetre, és a főnökeid még mindig a klasszikus újságírás hagyományait őrzik. De azt látják, hogy valami olyasmi, amihez nem ők adták a támpontot, abban te sikeres vagy.
Ez már egy nagyon hibrid helyzet volt. Ők voltak a főnökeid, de nem tudtak tanácsot adni, csak nagyon hálásak voltak, hogy hozod a számokat. Bementem olyan emberek irodájába, akik pár hónappal azelőtt, ha valamit elszúrtam, pontosan meg tudták neked fogalmazni, hogy mit hibáztál. Ha valami jót csináltál, egyrészt betudták ezt annak, hogy ezt ők mondták, vagy mindenesetre megdicsértek és büszkék voltak rád. És akkor jött egy helyzet, aminek a szabályait ők nem ismerték.
Melyik online felületeknek vannak prioritásai az anyagaid számára?
Van egy saját videólejátszónk. Elsődlegesen oda kerülnek ki az anyagok. Aztán persze a Facebookra, ez a második legfontosabb felület, és tényleg a Youtube az utolsó.
Miből adódik, hogy a Youtube a negyedik legfontosabb platform ?
Eléggé objektíve tudok erről beszélni, mert nem az én döntésem. A Youtube-on sokkal nehezebben lehet hirdetéseket elhelyezni, a saját lejátszóddal kapcsolatosan te hozol döntéseket. Szóval ez ez abszolút gazdasági döntés.
A klasszikus újságírás klasszikus szabályaira kell tehát felépíteni ezt a rendbontó új területet?
Azzal lehet ráncba szedni. Azzal lehet nemcsak népszerű, hanem minőségi tartalmat is csinálni.
Mennyire nehéz megtalálni az egyensúlyt egy ennyire kattintás orientált világban. Lehet látni a Youtube világában, hogy egy egy emberrel, sokszor elszalad a ló ezen a ponton.
Engem nagyon sok ember keres meg, hogy szeretik a videóimat, sokat beszélek úgymond rajongókkal. Írták, hogy szeretnének szórakoztató tartalmat gyártani, és elküldik a videóikat. Voltak sokan az elmúlt években, akik komoly sikereket értek el. Találtak egy-egy témát, felfutottak, de nem tudták sokáig csinálni. Szerintem ez mutatja, hogy azért ez valamilyen szinten még mindig szakma, legalábbis kell, hogy ahhoz köze legyen.
Egy adott struktúrában dolgozol, tehát úgymond függsz másoktól…
Én legfőképp szórakoztató tartalmat csinálok. Ezen a területen erős a hírfogyasztás. Az, hogy olyan oldalon csináljam a tartalmamat, ahol profi újságírók csinálják a napi híreket, az nekem nagyon sokat segít. Ettől érzem azt, hogy egy olyan hiteles helyen dolgozom, ahol értéket teremtünk, magyarul ők legitimálnak engem.
Meséltél az újságírás múltjáról, a jelenről. De szerinted melyik irányba megy a jövő? Nagyon sok trendszó van: pl. a mesterséges intelligencia. Tehát az AI megjelenése az újságírásban, de az adatgyűjtésben mindenképp, vagy a kollaboratív újságírás. Sokan állítják, hogy egyre rövidülnek az üzenetek, tehát hogy csak a közösségi média marad.
Én attól félek, hogy nekem videósként kell azon aggódnom, hogy mifelé fog menni az újságírás jövője. Én nem vagyok olyan ember, aki azt mondja, hogy úristen, rossz felé halad a világ. De attól félek, hogy megszűnik a konkrét hírfogyasztás. Hamarosan az emberek már nem fognak híreket fogyasztani. Helyette irrelevánst posztokat. Most elkezdtem az instagramomat felturbózni, pedig régen azt vallottam, hogy szakmai tartalom megosztására alkalmatlan felület.
A régi anyagaimat töltöm fel. Ha nem instagram tévére teszed fel az anyagokat, akkor csak egy perces videókat tehetsz fel. Most is a 8 perces anyagaimból sövényvágóval kell eltüntetni 7-et, és sokkal többet akarok megmutatni magamból, az ötleteimből, az izlésemből. Azt találtam ki, hogy a sztoriba ezért beteszek az anyagból egy másik jelenetet, és összevágok a videókból részleteket. Egy hónapja csinálom. Azóta 48 anyagomat ítéltem jónak. És még mindig van pár, amit betáraztam. Egy hónap alatt ezerrel több feliratkozómmal lett több.
Nem elég?
De örülök. Nem akarok vad összegeket sem költeni rá. De az nagyon jó érzéssel tölt el, hogy 8 év alatt 100 videóból van sok jó anyagom. Nekem baromi sokan mondták, hogy költözzek át a tiktokra. Egyre kevesebbet mutatnak be magukról az emberek. Nem a saját hangjukkal és nem a saját ötletüket sokszorosítják. Élő hirdető táblák lettek, és nem több. Ezt nem hívnám tartalmatlannak, de ez ennyi és nem több. Ez a modern tartalom.
Szerintem az is érdekes benne, hogy rajongókból alkotók lesznek. Megszűnik a határvonal..
Az a bajom, attól félek, hogy jön a Tiktok és ennyit sem fogok tudni magamról elmondani, mint az instagramon.
Nincs tehát a személyiség eléggé fókuszban?
Én szeretem a hangomat, a reakcióimat, a mozdulataimat…
A természetes jelenlét hiánya zavar?
Igen, egyszerűen nem látom ott a konkrét személyiség-jegyeket. De pont ez az, hogy ahogy most nagyon élvezem az instás feltöltéseket, lehet, meg fogom ezt is kedvelni. Ezt nem zárom ki. Amíg nem történik meg velem valami, addig nem is szoktam sem elhinni azt, sem elzárkózni attól.
Ugye van a legendás influencer fesztiválos anyagod, eljársz ilyen eseményekre, és egy ilyen szarkasztikus anyagot lehozol. Görbe tükröt mutatsz. De amire kíváncsi vagyok, hogy sose nyílsz meg, és nem mesélsz arról, hogy mi arról a világról úgy igazán a véleményed. Az influencer világról mi a véleményed, hogy állsz hozzá ?
Ha elérnék a tevékenységemmel az “influenszerséghez”, ott egész biztosan húznék egy határt. Soha nem akarom elengedni azt, hogy én újságíró vagyok. A másik az, hogy én csinálom a branded content-ek (márkák által szponzorált tartalmak – szerk.) többségét nálunk. Különböző megrendelők megkeresik a cégünket, hogy ilyen-olyan kampányuk van, hogyan lehetne a videókba integrálni, szeretnék velem reklámozni azt. Nem kötnek minket exkluzív szerződések. Így konkurens márkákkal is tudunk egyszerre dolgozni. Tudom, hogy az influencerek hirtelen sok pénzt tudnak keresni. Soha nem leszek az az ember, aki különböző szakmákat úgy fog megkülönböztetni, hogy ez azért jobb, mert ennyit lehet vele keresni, a másik meg azért rosszabb, mert közel sem ennyit.
Tulajdonképpen egy elég erős görbe tükröt mutatsz azért a magyar hétköznapi embereknek és közszereplőknek. Mennyire vágynak az emberek a görbe tükörre?
Nagyon kevés szerintem a független oldal. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokan egzisztenciális és kereskedelmi döntésektől függenek. Ezért sok alkalmazottnak nagyon kell gondolkodnia, hogy pikírt, vagy merészebb anyagot csinál-e. Ezért kevés a lehetőség, hogy nagyobb bátorságra ösztönözze a kollégákat.
Mióta valamennyire benne vagyok ebben a médiavilágban, azt tapasztaltam, hogy van egy ilyen jelenség, mint az FBI ügynökök, akik visszavonulnak, és azt hiszik folyamatosan, hogy valaki követi őket.. Többektől hallom, hogy az az érzésük, hogy valaki másolja őket. Te érzel ilyet? Van olyan, aki téged másol, vagy úgy érzed, egyedül úszol ezen a terepen?
Mivel a figurám jól működik, a legtöbb anyagomban saját magamat hozom, és ez nem egy felvett karakter. És nem egy színészi teljesítmény…
Hanem ez a tipikus Katz.. (instagram: @tipikuskatz)
Még nem ismertem magamra senki másban. Tudom azt, hogy nálam ezerszer tehetségesebb kollégám dolgozik egy olyan helyen, ahol nem engedheti meg magának, amit én megengedhetek, pedig megvan ez a sziporka benne. De olyan már lassan tényleg nincs, kevés van, aki prominens emberek előtt mer bátran bekérdezni. A könnyebb műfajban sem nagyon lehet nyersebb tartalmakat gyártani. Tehát örülnöm kellene, hogy nincs más hasonló tartalom, de az egészséges versenyhelyzet jó dolgokat is kihozhat a másikból. Nem a vloggerekről beszélek, akik merész tartalmakat gyártanak, hanem a szórakoztató tartalmakért felelős újságírókról.
Szerinted mivel lehet manapság még felkelteni az új generáció figyelmét. Nem csak a celeb drámákra és Való Világ veszekedésekre figyelünk fel a Youtube-on. Mivel lehet minket elérni ebben a nagy médiazajban?
Ebbe én nagyon sok munkát fektetek. De nem ilyen verejtékes munkát, hogy ballonkabátban különböző játszóterekre járok figyelni a fiatalokat. Viszont minden héten megnézem a trending videókat. Hogy zeneileg például miben lehet kitűnni. Arra nem tudok válaszolni, hogy hogyan lehet ennyire egy korosztályt becélozva tartalmat csinálni. Nekem nincs is egyébként ilyen fajta hivatástudatom, hogy mindenképpen targetáltan akarok elérni. Annak örülök, ha 60-15 éves korig szeretik, amit csinálok. Nem szabad ezzel persze nem foglalkozni, a munkám része, hogy figyelem, mi pörög a legjobban az interneten. Ha elmélyülten csinálod, és elmélkedsz azon, hogy milyen tartalmak pörögnek, akkor óhatatlanul beszivárog a munkádba, és figyelni fogsz erre.
Van különben old time favorite tartalmad?
Nagyon szeretem az előítéletesek sztereotípiáit kifigurázni, ez egy ilyen burleszk jelenség. Szórakoztatnak azok, akik úgy tudnak mélységesen gyűlölni valakit, hogy nem is ismerik. Ilyen sztereotíp gondolatokat felnagyítani imádok. Ilyen a “Push-Up gatyás” videóm. De van egy másik videóm, amit alig 900 ember nézett meg a Youtube-on. Az osztrák meccsre gondolok az EB-n, amikor nem gondoltuk, hogy nyerünk. Azt találtam ki, sőt biztos voltam benne, hogy a nemlátók is érdekeltek ebben a témában. Felhívtam a Vakok Intézetét, hogy segítsenek abban a kérdésben, hogy vajon a nemlátók követik-e a focit. Kiderült, hogy nagyon várják az osztrák-magyart. Mondtam, hogy én nagyon szeretnék közöttük lenni, és forgatni a meccs alatt kamerával. Megélni, hogyan dolgoznak fel egy vizuális élményt. Vittem sört is, nekik is volt. Nagyon szórakoztató volt, és kiderült, hogy a labdajátékokat szeretik követni, mert azt tudják képileg megfogalmazni a fejükben. Levetkőztünk mindent, ami elválaszt minket. Nagyon büszke vagyok rá. Máig is szeretem nézni ezt az anyagomat.
Trunk Tamás / Corporation Z