“A változások leginkább a következő generációk által jönnek létre.”

Tussay Szilárd, az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetségének (IKE) ügyvezetője beszél fiatalokról, erőről, nyitottságról és Nick Vujicic látogatásáról.

Hihetetlen lelkesedéssel karolod fel az erdélyi fiatalság ügyét. Mi vitt rá erre az útra, hogy inspirátorként és motivátorként a közösség élére állsz, és projektek motorja vagy.

Valahogy belenőttem…ha visszagondolok, akkor a sport (focizás, mint nagyon sok gyereknél) és a néptáncolás volt a gyerekkori „foglalkozásom”, már első osztályos koromtól fogva. Előtte hegedültem, de az időközben lemaradt…valószínű már akkor sem szerettem az “egyszerepes” tevékenységeket, csak akkor még nem tisztult le bennem. Volt egy időszak, amikor én sem tudtam merre… aztán tizennégyévesen megfogott az ifjúsági csoport. „Vagány” volt szervezni, programokat lebonyolítani. És ez vitt magával. Először helyi csoportnak szerveztünk programokat, táborokat, maximum 70 főnek. Ezt követték a városi szintű rendezvények. Majd nemzetközi cserekapcsolatok és országos rendezvények, ahol már ezreket értünk el.

Tehát a válaszom, mert szeretem csinálni és azt érzem, hogy egy olyan lehetőség, ahol az lehetek, aki szeretnék lenni. Nem határoznak meg mások, nincs szakmai versengés…inkább rengeteg kiegészítés és együttműködés. Számomra egy hálás áldozat, amelyet küldetésként szolgálattal tudok teljesíteni.

Az Erdélyi Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetségének (IKE) ifjúsági referenseként, majd ügyvezetőjeként hogy látod, a vallás miben tud-e a mai médiazajos, induvidualizmusra épülő világban támaszt adni a fiataloknak. „Mernek-e” élni ezzel a lehetőséggel, tehát van-e belső erő a mai fiatalokban, hogy a vallásra mernek támaszkodni?

Az egyház (ha lehet így általánosítani) egy lehetőség, amely a stabilitást képezi az életben. Ha valami rosszul sül el, az első reakció, hogy összecsapjuk a kezünket és azt mondjuk, jaj istenem… Néha a hálaadás sem marad el…egyeseknél.

A vallás tehát egy olyan biztos pont, amelyre az ember bármikor tud támaszkodni. Napjainkban nagyon sokan megfogalmazzák, hogy fáradt lelkek szállodája a templom. Ahova jönnek az emberek, mint vendégek, van aki kevesebb időre, van aki hosszabb időre és lehet van olyan aki el is kötelezi magát, majd lehet hogy egy idő után tovább áll. A médiazajos világban, mi, mint keresztyén ifjúsági szervezet nem akarunk senkivel versengeni. Egyszerűen tesszük a dolgunkat. A paletta sokféle és színes lehetőségekből áll. Mi tudjuk, mit kínálunk. A csomagolás néha változik a kor szellemében, de az üzenet ugyanaz…egy közösségbe gyűjteni azokat a fiatalokat, akik Jézus tanítását elfogadják. Persze, mindig voltak és vannak kíváncsiak. És ez rendben van. Hogy mennyire mernek a fiatalok élni a lehetőséggel, az egy szocio-társadalmi kérdés. Nagyon sokat számít, hogy milyen környezetben nő fel, éppen mi a trend. Továbbá, ha a családnak volt/van egy negatív tapasztalata a pappal, akkor természetesen a fiatal sem szereti. Hiszen nem hall jót, csak rosszat. Ez lehet fordítva is. Nagyon összetett. Bár azt látom, hogy egyre többen mernek nyitni, ha mi is megfelelően nyitunk és elég bátrak vagyunk a komfort zónánkból kilépni.

A társadalom legtöbb helyén az individualizmus a kulcs. Legyél te az első, tipord el a másikat. Versengésre épül nagyon sok minden. Még az oktatásban is, elég gyakran. Mi a közösség erejében hiszünk. Nem egy egyszerű dolog, hiszen a közösség meg kell értse és főleg az egyének meg kell találják a maguk helyét nálunk is. Ez sem egyszerű. Sőt viták is vannak és egy sokkal hosszabb folyamat, ameddig kialakul a csapat-szellem és mindenki tudja a „dolgát”. De annál értékesebb, amikor beindul és működik. Hiszem, hogy egy erősebb és ütőképesebb szervezet tud így lenni.

Óriási dolog, hogy a Kaliforniában élő, szerb származású Nick Vujicic-et elhoztad csapatoddal Kolozsvárra és Sepsiszentrgyörgyre. Hogy jött az elképzelés, mi volt a víziód ezzel az eseménnyel ?

Az embernek vannak álmai. Ahogy említettem helyi szinten kezdtük és a helyi szintű működőképes szervezeti felépítést kiterjesztettük országosra. Rengeteget tanulhattam másoktól, illetve a saját döntéseim következményeiből. Amikor a Válts irányt! IKE Fesztiválon elértük a megálmodott 2500 résztvevőt, akkor egy szervezői gyűlésen mondtuk, hogy mi lenne ha? És ekkor elindult a gondolkozás, tervezgetés, de inkább az álmodozás. Írtunk Nick Vujicicnek egy levelet. Nagyszerű lehetőségként láttam, hogy az erdélyi fiatalok, és a romániai társadalomnak mit jelentene, ha egy kéz és láb nélkül született motivációs előadó tartana előadást. Főleg egy olyan posztkommunista országban, ahol az öngyilkosság, a feladás és kilátástalanságnak magas a rátája. Szükségesnek érzem a pozitív értékrend megszületését, itt Erdélyben. Nagyon sokan feladják…nagyon hamar. És azt látom, hogy szükséges bevonni azokat a híres embereket, akiket sokan figyelnek és sokan követnek. Nem találok ennél jobb személyt, mint Nick. És akkor néhány hónapra érkezett egy válasz levél, amitől már nagyon jól éreztem magam. Legalább válaszoltak.  A válasz arról szólt, hogy  2022/2023-ról beszélhetünk, egy romániai útról. A válaszlevél után néhány hónappal, Kató Béla püspök úr behívott az irodájába s közölte velem, hogy a Magyarország Kormánya meghívta Magyarországra Nick Vujicicet. S meg kellene szervezni az erdélyi előadásokat is. Nem hittem a fülemnek. Így kezdődőtt…

Az eseményen dolgozó önkéntesek csapata

Mi volt a legfőbb üzenet, amit Nick Vujicic továbbadott ?

Nick Vujicic valami nagyszerűt kapott…Nem kapott olyasmit, mint a legtöbb ember, kezeket és lábakat. Viszont kapott egy hihetetlen képességet…a beszédet. Nicknek az egész élete egy üzenet. Ahogy végigjárta ezt az utat. Ő nem mondja meg a tutit, nincsenek óriási igazmondásai. A maga egyszerűségével és tudásával elmeséli az élettörténetét és azt, hogy soha ne adjuk fel. Mert ő is ezt teszi, nap mint nap. Bár megkísérelte a feladást, de aztán a hit megerősítette és segítette önmaga megtalálásában.  Egy pozitív hozzáállást bizonyít, amely arról szól, hogy annak örüljünk amink van és ne azután sírjunk amink nincs, ami hiányzik.

Nick Vujicic személyes útja nagyon-nagyon tanulságos a fiataloknak. Mennyire hat szerinted egy ember sorsára a környezete?  Ahogy te megismerted őt, a családja, szerb származása, ilyen gyökerekből fakadó küzdőszellemének mi az üzenete a családoknak, iskoláknak, mindenkinek, akik fiatalok fejlődésének részesei?

Menekültek a nagyszülei, ő már Ausztráliában született. De, ettől eltekintve nagyon erősen érezhető az a kitartó erő, amelyet szerintem genetikailag is örökölt őseitől. A környezeted meghatároz. Akarva akaratlanul beszívja az ember magába a környezete által képviselt felfogást, viselkedést. Mint valami kódolást, amely találkozik a genetikai kódolással. És erre jön a többi. Nick legújabb projektje egy társadalmi krízis fele irányul, amely a bullyingot célozza meg. És ez egy égbe kiáltó jelenség. Komoly célként tűzte ki, hogy ő ezért fog harcolni. Túl az elfogadáson. Ameddig környezetünkben, családunkban nincs egy sérült vagy fogyatékkal élő személy, eszünkbe sem jut, hogy ez mit is jelent. Nem is foglalkozunk vele. Valahogy nem kerül elénk. Amikor a Nick Vujicic eseményt kezdtük szervezni és legfontosabb szempontunk az volt, hogy egy fogyatékkal élő előadóhoz minél több fogyatékkal élő személynek tudjuk biztosítani a jelenlétet, akkor döbbentünk rá, hogy ez bejutás-kijutás, szervezés szempontjából milyen követelményekkel, minimumokkal jár. Amit a mindennapokban nem is keresünk, nem is veszünk észre, mert számunkra természetes. De, mi is a természetes akkor?

Mit gondolsz, Erdély szellemi ereje miből fakad, az új generációban látsz-e olyan fiatalokat – rajtad kívül, vagy nálad fiatalabbakat, akik ezt a szellemiséget tovább tudják vinni ezt az erőt ebben a gyors világban? Segít-e a digitalizáció a mai fiatalok személyiségfejlődésében, vagy akadályozza ezt, tehát a tradícionális értékek megőrzését?

Pozitív személy vagyok, aki nagyon sok mindenre nyitott. Elfogadom, hogy a jelenlegi világ is folyamatosan változik, mert mindig változott. Ettől még vannak dolgok amivel nem értek még egyet. A változások leginkább a következő generációk által jönnek létre. Ők az erős mozgatói, újítói. Azt mondom, vannak és lesznek, mert mindig voltak és lettek akik a szellemiséget tovább viszik. A nagy kérdés, hogy én érteni fogom, tudom vagy éppen akarom azt a változást, amit a következő generáció alkalmaz. Tanítom saját magamat arra, hogy eljön az az időszak, amikor a következő generáció másként látja és gondolja a dolgokat. Nekem pedig el kell tudni fogadni, hogy főleg egy ifjúsági szervezetnek, amely aktív szereplője az erdélyi ifjúsági társadalomnak, mindig aktuálisnak kell lennie.

Ami a személyiségfejlődést illeti, nem látom miért akadályozna a digitalizáció. Ha ügyesen tudod használni és kezelni, biztos hogy segít. Sokkal gyorsabban hozzá lehet jutni egy csomó mindenhez mint 10-15 évvel ezelőtt. És ez azt jelenti, hogy gyorsabban is meg tudjuk tanulni. A kulcs ott van, hogy felfedezzük-e a dolgok miértjét. Tudom, hogy miért csinálom? Tudatosan használjuk a digitalizáció adta lehetőségeket és akkor előttünk a jövő és a benne rejlő lehetőségek.

Trunk Tamás / Corporation Z