“Hogyan legyél zenei brand ? Idő = pénz.” King Monroe

Engem sokan ismerhetnek a zeneiparban tevékenykedők a produceri, hangmérnöki és dalszerzői mivoltom miatt, mint King BJ, illetve előadói tevékenységem miatt a Filius Dei nevű csapatomból, melyben jómagam (Young Mole) és barátom Young Fly vagyunk ketten. Pitta barátom pedig velem együtt kezdte pályafutását, így rengeteg fogalma van arról, hogy mi mitől működik, majd az ország történetének statisztikailag is és minden szempontból a legkiemelkedőbb eredményekkel büszkélkedhető Freestyle előadója lett. Csepelen találkoztunk a Póni Caffé nevű törzshelyünkön, ahol egy vacsora és pár sör mellett jött fel a kérdés közöttünk: Hogyan legyél zenei brand?

— 1. IDŐ —

Pitta:
Mit értünk pontosan az alatt, hogy zenei brand? Mint sikeres előadó?
BJ:
Szerintem igen. Mint mondjuk az AK26, BSW.
Pitta:
De ha jól gondolom akkor nem kell figyelembe venni azt, hogy régen mi volt?
BJ:
Persze a régi dolgokat hagyjuk, hogy régen mi kellett. Most mi kell? Bár sokan még mindig a régi módszereket alkalmazzák…
Pitta:
Szerintem a két legfontosabb tényező ehhez az Idő és a Pénz.
BJ:
Nagyjából ez a két dolog egyenlő is egymással.
Pitta:
Ez pont a ti lemezeteken, a Filius Dei lemezen látszik a legjobban. Nagyon sok idő lett rá áldozva, hogy tökéletesre legyen csiszolva. Nektek minden egyes szó, adlib, hangszer vagy bármi ami a zenékben van, a végletekig ki lett találva, hogy hogyan szólaljon meg és milyen formában legyen jelen a dalban. Rengeteg időt toltatok bele.
BJ:
Ez igaz. Bár rengeteg időt elbeszélgettünk és Off White, Champion meg hype ruhákat nézegettünk. Mondjuk ettől függetlenül mindig odatettük a minőséget a dalokra. Addig ki se mentettük DEMO verzióba se amíg nem volt legalább az 150%. Majd abból hoztunk ki később egy 300%-os dolgot véglegesre.
Pitta:
Nem nagyképűségből, de a kiadónkon kívül ha meghallgatom, hogy ebben a fajta Trap alapú stílusban milyen előadók vannak, nekem javarészt egyik se tetszik, mert mind ugyanolyan. Úgy hangzik, hogy odaálltak egy mikrofon elé, kaptak magukra Autotune-t és belenyögdöstek valami hülyeséget, vagy épp valami szívfájdalmat és annyi. A zenéinken hallatszik, hogy minden hang ki van dolgozva. Több sávon van felvéve aminek több sávon kell lennie. Az AdLib-ek ott vannak ahol kell lenniük. Minden hang a helyén van, vagy ha nem azon is hallatszik, hogy szándékos.  Minden profin van kivitelezve. Rajtuk azt hallom, hogy fogalmatlanok és csak elnyomtak valami erőltetett dolgot.
BJ:
Hát igen, időt kell áldozni egy produkcióra, hogy mitől lehet jó. Bár sokan manapság csak a trash-re mennek. Hirtelen valami gagyi szart akarnak kiadni és attól várnak egy nagyobb sikert hátha örökké tart.
Pitta:
Igen. Ezért létezhetnek ilyenek, mint a Bejönnek a Poloskák srác. Félreértés ne essék, én imádom azt a dalt, de nem mérvadó. Csinált valamit, lett egy kis visszhangja, de ahogy jött úgy el is tűnt. Ettől nem fogják elismerni egy szakmában, csak kinevetik, hogy mennyire vicces, de komolyan venni nem lehet.

Pitta:
Ez még sok mindentől függ. Például nálatok, a Filius Dei-nél látványosan ki van találva egy olyan, amit senki nem nyom itthon. Ez oké. Én is például vegyítem a régimódi előadásmódot az újjal. Nem tudnak összekeverni mással. Az alapjáraton szerintem fontosabb mindenféle megtekintésnél, streaming számoknál és hasonlóknál, hogy egyedi legyen az előadásmód is.
BJ:
Szóval át kell adni a személyiségedet az öltözködéseden és az előadásmódodon keresztül?
Pitta:
Fullosan. De például a zenei irányzat sem mindegy.
BJ:
Például a Trap vagy a Hip-Hop átalakulása?
Pitta:
Persze. Ha én el tudtam jutni ilyen újdonságokra – pedig én aztán tényleg old school és kőrapper arc vagyok – akkor bárki. Mondanám, hogy nem fontos a zenei irányzat, de igenis fontos.

— 4. NAPRAKÉSZSÉG —

BJ: Anno mikor elkezdődött a rap, volt Afrikaa Bambataa, Grandmaster Flash meg DJ Kool Herc. Kitaláltak valamit. Nem köpködtek rájuk, hogy fúj mi ez a szar? Azt mondták, hogy ez egy új dolog és nagyon jó lehet. Mindenki elkezdte ezt nyomni és fejlesztették tovább. Jött a 80-as évek végén az NWA, ők már a sample based cuccokat tolták. Páran azt mondták ez undorító, gangsterek és az utcai negatívumokat erősítik. De a többség azzal értett egyet, hogy ez egy új dolog és nagyon jó lehet. Mindenki elkezdte ezt nyomni és fejlesztették tovább. Aztán eljutottunk valahogy a 90-es évek aranykorához és az akkori legtöbbet emlegetett csapathoz, a Wu-Tang-hez. Azt mondták rájuk is, hogy ez egy új dolog és nagyon jó lehet. Mindenki elkezdte ezt nyomni és fejlesztették tovább.

— 5. ÖNKRITIKA —

Pitta:Amit fontosnak tartok – ha kezdő előadóról beszélünk – hogy ne rakjon ki mindent. Ha felvesz egy zenét és költött rá, akkor se. Nem kell erőszakosan kitenni a netre mindent.
BJ:
Hát mert nincs önkritikájuk. Azt gondolják, hogy pénzkidobás ha ráköltöttek valamire X összeget és nem adják ki. A tapasztalat nem érdekli őket. Csak be akarnak egyből futni és sztárok akarnak lenni. Szerintem vegyenek otthonra bohóckodni az elején pár basic cuccot. De akár egy telefon is jó erre. Vegyenek fel pár dolgot és hallgassák vissza magukat. Legyenek képesek felmérni azt, hogy milyen jók. Ne másoktól kérjenek tanácsokat. Csak azután menjenek el felvenni profi stúdiókba, profi minőségre költeni.
Pitta:
Na igen. Én például sem régen, sem most nem írogattam rá a Siska Finuccsira, hiába volt egy mérföldkő a munkássága az életemben, hogy “Helló, hallgasd már meg a zeném és mondj már véleményt róla”. Ha nem tudod megítélni, hogy elég jó vagy rossz a zenéd, akkor ne zenélj. Emlékszem mi az elején azért, hogy csinálhassuk, egy cipősdoboz tetején vágtunk lyukat, arra harisnyát raktunk rajzszögekkel, karaoke mikrofonnal, majd a keverőddel átcipekedtünk a lakótelepen hozzám, ahol a süketszoba a sarokban egy takaróm volt felakasztva. Nem volt pénz, de csináltuk. Viszont nem raktuk ki azokat a dalokat sehova.

— 6. PRIORITÁS —

BJ:
Szóval tényleg áldozni kell rá sok időt.
Pitta:
És ezáltal sok pénzt is. Akinek nincs rá ideje és pénze az tegyen le arról, hogy sikeres előadó lesz. Van aki az apjától, anyjától, családjától, akárkitől – de mondhatom a munkából járó fizetést is – kap 200-500 ezer Ft-ot. De nem tud felmutatni egy klipet. Nem tud egy dalt letenni. Havonta mennek el erőlködni nagy duzzogva stúdiózni, hogy na jó hátha most befutok, majd még egy hónappal később forgatnak és megjelenik a klip. Eltelik 2 hónap úgy, hogy semmit nem csinálnak, de sírnak ha megjelenéskor 500 megtekintésük van. Kell egy prioritás.

— 7. PÉNZ —

BJ:
És ebben mennyire kell figyelni a pénzre?
Pitta:
Ezt kell akarnod a legjobban. Aki ezzel szeretne tényleg haladni és úgy érzi, hogy elég jó, az inkább a másik kezébe harapjon, ha érted. Mondja azt, hogy jó akkor most nem veszem meg azt a cipőt, azt a gatyát, nem szívok 10 doboz cigit, vagy nem iszok annyit…
BJ:
Vagy a mai világban inkább nem drogozik annyit.
Pitta:
De kajak.
BJ:
Előbb költenek minden ilyen szarra, mint zenére, de közben meg előadják, hogy ez az életük. Nem ez az életük. Nekünk ez az életünk. Mindig ez volt az elsődleges prioritást élvező tevékenység az életünkben. Minden ekörül forog. Minden beszédtémánk ez volt és a mai napig ebből indul ki. Emiatt lettünk olyan jó barátok.
Pitta:
Olyan nincs, hogy 1 évet így nézek ki a fejemből, hogy “mér’ nem vagyok még sztár!?”
BJ:
És ha valaki azért kezdi el, hogy befusson? Vagy erőszakosan be akar futni és ebből megélni? Sok ilyet látok. Minden pénzét beleöli például de nagyon remeg azon, hogy befusson és sztár legyen, ebből éljen meg.
Pitta:
Erre csak egy dolgot tudok mondani. Volt egy dalunk anno még a Földszint formációval, a 90s. Ez állt benne: “Eszembe nem jutott soha ebből profitálni, csak szerettem volna majd egy nagy színpadon profin állni. Visszasírom, ez már rég valami más, aki nem is akar látni annak szép a vakítás”.
BJ:
És ha mégse tud valaki ezek ellenére se befutni, mert csak a pénzért csinálja?
Pitta:
Lője le magát. Az soha nem fog sikerülni. Azért ne kezdjen zenélni valaki, hogy ebből pénzt keressen és fellépni járjon. Az nagyon jó ha ez összejön, lebegjen ott a szeme előtt, de magáért a zene szeretetéért kezdjen bele.
BJ:
Egész nap ezen pörögjön az agya?
Pitta:
Nem, nem szabad 0-24-ben ezzel foglalkozni. Ha nem érnek impulzusok akkor kiégsz és nem tudsz miből inspirálódni. Nincs miből meríteni. Valószínűleg nem csinálják az emberek azt amit én. Évek óta nem írtam dalt otthon. Akárhol úton vagyok, utazok, munkahelyemen vagy egy buliban tudok foglalkozni ezzel. Otthon nem ezzel akarok már foglalkozni. Van aki másképp működik, de a komfort zónádban otthon szerintem nem tud olyan hatás érni, hogy a legjobbat hozd ki magadból.

— 8. CSAPATMUNKA —

BJ:
Elkezdesz mondjuk zenélni, minden megvan eddig, de mégsem hallgatnak? Ez mitől lehet?
Pitta:
Ha erre tudod a választ, mondd el nekem is.
BJ:
Szerintem az is kell, hogy legyen egy olyan közeged, akik olyan stílusú dolgokat hallgatnak és élnek, mint amit te is csinálsz. Majd ezt tovább tudják adni a spanjaiknak és így tovább.
Pitta:
Na igen ez egy rohadt nagy igazság. Akármilyen szarul hangzik és szarul néz ki leírva, játsszunk őszintén. KELL ISMERNED VALAKIT. A nullából, a semmiről úgy, hogy SENKIT nem ismersz SOHA nem fogsz befutni. Neked is kellett az AK26 valamilyen szinten, hogy ismertebb legyél, nekik is valaki, meg annak a valakinek is valaki és így tovább. Sokan előadják, hogy ők segítség nélkül lettek valakik, maguktól, önerőből, de ez nem igaz.
BJ:
Nyilván anyagi és ötletekkel kapcsolatos segítség nélkül a saját produktumára mindenki azt mondja, hogy magától érte el. Megvesznek egy alapzenét például és úgy csinálnak, mintha az nem lenne a produkció 50%-a. Pedig a megfelelő alapzene nélkül baszhatja az előadó. Sokan pont az adott hangzás miatt futnak be mert tökéletesen passzolnak arra a beatre amit választottak.
Pitta:
Mindenki mellett van valaki, aki segítette őket a karrierjük egy pontján, ami után plusz tapasztalathoz jutottak és ezáltal előrébb léptek. Mindegy, hogy DJ, rapper, énekes, színész, hangmérnök, dalszerző, producer vagy egy manager. VALAKI kell, aki átad plusz tapasztalatot, lehetőségeket és ötleteket. Aki belő valami olyan dolgot, ami egyedül nem menne, mert anélkül mehetsz a fa……ba.
BJ:
És mi van akkor, ha nem ismerek senkit, de ilyen-olyan Facebook csoportokba meg kis klikkekbe verődve bedobálom a cuccaimat, hogy hallgassák meg?
Pitta:
Az full palis. Az összes ilyen csoport ezzel van tele. Senki megse hallgatja a másik zenéjét, csak, hogy ki mekkora csicska szar és miért nem jó amit csinál. Ilyen helyeken nem segítenek, vagy ha igen, álszentek és csak azért segítenek, hogy hátha majd később te is segítesz nekik ha előrébb jutsz. Mindenki érdek lett.
BJ:
És akik klubokban maguknak csinálnak bulikat hátha észreveszik őket meg egymást?
Pitta:
Ettől max. pár ember ismeri meg őket. Akit nem hívnak fellépni, az ne adja elő magát mintha turnézna. Ha mi elhívjuk minden haverunkat meg kis rajongónkat akkor nekünk is lesz teltház egy kibérelt olcsó helyen, csak mindenkit ismerni fogunk. A nagy dolog az, ha egy szervező elhív téged és teljesen ismeretlen arcok állnak előtted a szinpadon, akik ordítják a szöveged.
BJ:
Tiah szerinted jó példa a cikk témáját tekintve?
Pitta:
Persze. Ő az egyik legjobb példa erre itthon. Az elejétől kezdve lett egy image, ami nagyon felismerhető. Meglovagolta azt a stílust ami éppen fut. Segítsége és egy, a dalain közösen dolgozó csapata lett Smith és Stephco személyében. Látszik, hogy időt és pénzt áldozott mindenre, nem is keveset. Érted? Egy jól összerakott produkció. Nem csak egy ember munkája.
BJ:
Mindig azt mondom, hogy a siker az csapatmunka. Több ember ötlete és füle kell ezekhez. Több szem többet lát. Egyedül egyszerűen nem lehet vérprofi dolgot alkotni. Valami hiányozni fog belőle. Mondjuk többségében általában sok dolog hiányzik belőle ha full egyedül nyomja az ember.
Pitta:
Persze! Szerintem fontos a csapatmunka. Legyen akiknek el tudod mondani a dolgaidat, gondolataidat a produkcióddal kapcsolatban. Akik visszajelzést adnak. Akiket érdekel az amit te csinálsz. Jó ha valakivel meg tudod beszélni, hogy mi miért jó vajon? Miért pörög és miért nem? Az nem jó ha az van, hogy kiírogatod a hallgatóknak, hogy “Na szerintetek melyik a legjobb dal” aztán próbálod a válaszok alapján ugyanazt a bőrt lenyúzni századszor is a dalról. Ez egy szar előadó gondolkodása. Az ilyen halálra van ítélve. Ha nem kerülsz be a körforgásba, akkor az ott eleve off.
BJ:
És akik erőszakosan haverkodnak és megpróbálnak ismerkedni? Azon kívül, hogy tudsz belekerülni?
Pitta:
Ez is érdekes kérdés. Szerintem ha TÉNYLEG nagyon tehetséges vagy, előbb-utóbb beleszaladsz valakibe, aki feljebb van és így tovább. Én is belefutottam anno MC Gőzbe, Kojszba, Denizbe a munkásságommal és visszajelezték maguktól, hogy nagyon tetszik nekik. Valahogyan meg tudták, hogy ki vagyok.

— 9. MARKETING —

BJ:
Mit gondolsz arról, hogy fontos-e kommunikálni kifelé dolgokat közösségi médián a rajongók felé? Kell ez ahhoz, hogy jó brand legyél?
Pitta:
Kell találni olyan dolgokat kifelé, mint a zenéidbe. Megint a Filius Dei albumot tudom felhozni. Ott az AdLib-jeiteket, mint a Choo-Choo, Trap és Oh God azonnal felismerem és kihallom minden dalból. Egyből tudom, hogy ti vagytok. A hallgatók felé is kell egy ilyen dolog amiről tudják, hogy te vagy az és hozzájuk szólsz. Majdnem mindenkinél megfigyelhető akik be vannak futva, hogy hogyan kommunikálnak a követőikkel és rajongóikkal. Minden egyes posztjukban van egy olyan dolog, ami szinte mindegyikben benne van.
BJ:
De ezt mennyire érdemes nyomni?
Pitta:
Kellenek ezek, ez biztos. De az sem jó, ha túl van tolva. Egy idő után – hiába szereted a kedvenc előadódat – idegesítővé válik az, hogy erőszakosan marketingfogásból ugyanazt a bevált dolgot csinálja. Elhiteltelenedik és nem lesz érdekes onnantól. Ha túltolod a jelenlétet az szar. Meg kell találni az arany középutat.

— 10. IDENTITÁS —

BJ:
Az marketing, hogy milyen személyiséged van? Azt adod el, aki valójában vagy? Szóval ez jelenti valójában azt, hogy eladod magad? Hogyan alakítasz ki egy identitást?
Pitta:
Azt fűzném hozzá ehhez, hogy attól függetlenül, hogy nyitott vagy az új dolgokra, mindig ragaszkodj ahhoz, hogy te alapvetően ki-a-fa…..m vagy. Teljesen ne bu….lj bele akármilyen dologba. Ha elkezdted az egészet pop előadóként, ne menj át gangsterbe. Vagy ha real rapperként tűntél fel a színen ne menj át éneklősbe. Valami gyökerét és alapját tartsd meg annak, aki te magad vagy. Azért rappeljél mert rapper vagy, ne azért mert épp most az a menő és divatos hullám. Most a Trap megy, mindenki ezt nyomja. De sokan belesülnek.
BJ:
Értem, fasza! És mi van akkor ha időközben más kezd el érdekelni?
Pitta:
Azzal sincs az ég világon semmi baj. Csak maradjon meg azokban a dolgokban is az, aki te valójában vagy.
BJ:
Szerintem ide a legjobb példa Hiro. Ő eredetileg rock zenét csinált. Ő egy rocker. Egy rockstar. Elkezdte érdekelni a rap, ezért rappelt. Majd miután kicsit nyitott más dolgok felé, elment a popba, de azt is kifigurázóan tette és viccesen, hogy ha már pop zene akkor legyen tényleg élvezhető és bulis. A személyisége is pont ilyen. Imád trollkodni, de mondjuk ez mára már köztudott lett. Illetve jómagam is ide tudom sorolni. Nem tud mutatni az évek alatt senki olyat, hogy én egymást követő években full ugyanazt csináltam volna. Csináltam UG albumot, popot, trapet, west coastot. Soha nem érdekelt, hogy mit várnak tőlem. Az emberek nehezen fogadják el a zenei és személyiségbeli fejlődést. Megpróbálnak beskatulyázni mindenféle burkokba és kategóriákba. Le kell szarni őket magasról és csak azt csinálni amit te jónak érzel és gondolsz, amellett persze, hogy tisztában vagy azzal, hogy a régi és az új is mitől jó. Nincs olyan, hogy eladta magát valaki azért mert UG rapből átmegy Trapbe. Ha jó zenét csinál az illető, teljesen mindegy, hogy milyen stílusba teszi.
Pitta:
A Filius Dei is egy nagyon populáris téma, de rengeteg jó rap betét van benne. Alapvetően ti rappeltek ezen a lemezen, hiába van rajta Autotune.

— 11. MINŐSÉG —

BJ:
És a minősége a daloknak?
Pitta:
Szerintem azt érezni kell. Alapvetően össze tudod hasonlítani másokkal ezt a részét. Hallottam sajnos kurva sok olyan milliós lejátszású dalt, ami nekem bántotta a fülem.
BJ:
Ezzel a hallgatók nem foglalkoznak szerinted? Illetve ha nem foglalkoznak, akkor az azért van, mert a hallgatókat nem érdekli a minőség, inkább a zene hangulata és örülnek, hogy a kedvencük kiadott valami újat? Vagy szimplán igénytelenek?
Pitta:
Ezt az előadónál kellene kezdeni. Ő nem ért hozzá annyira. Sok előadó nem hallja, hogy szarul szól a zenéje.
BJ:
Mondjuk, hogy az előadó elmegy valakihez, aki nála okosabb a témában. Ott megcsinálják amit megtudnak. Hallja, hogy ott kurva jól szól. Haza megy és ott is kurva jól szól. Aztán beteszi a mi dalainkat vagy egy külföldit és rájön, hogy kurva szarul szól a cucca, egy forintot nem ér az a hangzás, amivel órákig vesződtek. Ezzel mit tud csinálni?
Pitta:
Ha ezzel foglalkozol kell, hogy legyen hozzá füled. Én is hallgatok külföldi előadókat és hallom, hogy hogy szól. Ha berakom az enyémet és nagyon szarul szól a külföldihez képest, akkor ott nagy a baj. Ha minimális rálátása van hangmérnökként erre valakinek és nem csak hadonászik a keverő előtt, akkor megtudja oldani, hogy jól szóljon egy dal.
BJ:
Én azt gondolom, hogy elsődlegesen kellene minden előadónak egy referencia dal, amit minden évben lecserél valami újra, amit halálra hallgatott. Ezt a dalt ha meghallgatta otthon, kocsiban, számítógéphangszórón, TV-n, telefonon és fülesen is, tudni fogja, hogy máshol hogy kell szólnia. Akármilyen eszközön lejátsza, majd ahhoz hasonlítva a saját cuccát amit kikevertek, akkor azonnal hallania kell a különbséget, hogy jobb-e vagy rosszabb. Mert ha nekem tetszik Eminemtől egy dal mindenen amin meghallgatom, de a sajátom sokkal szarabbnak hallom, akkor mindegy, hogy 5,000 Ft-os fülesen nyomom vagy 3 milliós Harman-Kardon HiFi cuccon.

— 12. HOZZÁÁLLÁS —

Pitta:
Az utolsó dolog amit ehhez hozzátudnék fűzni, hogy nemrég volt velem olyan, hogy pár dalon ültem egy ideig. Egyszerűen nem tudtam zenét csinálni. Ez annyira felk…..ta az agyam, hogy nehogymár ne tudjam megírni a dalokat. Muszáj tudnod megírni őket.
BJ:
De hol a határ abban, hogy “ne erőltesd ha nem megy” és “muszáj tudnod”?
Pitta:
Olyan nincs, hogy nem megy. A világon semmi nincs olyan, hogy nem megy, amit nem AKARSZ csinálni. Akarni kell és kész. Nekem eleinte nem ment ez a Trap stílus. Nem akartam. Nem is voltam rá nyitott. Aztán jobban beleástam magam és tökre érdekessé vált számomra. Elkezdtem akarni ezt is tudni és most már oda tudok menni a stúdióba úgy, hogy nesze itt egy óriási Trap dal. Ezekre is lehet ugyanúgy rappelni Autotune-nal vagy anélkül.

Az általunk összegyűjtött 12 pont értelmezésével úgy gondoljuk, hogy nagyon sikeres előadóvá válhat az ember.

1. Idő
2. Stílus
3. Egyediség
4. Naprakészség
5. Önkritika
6. Prioritás
7. Pénz
9. Csapatmunka
9. Marketing
10. Identitás
11. Minőség
12. Hozzáállás

Köszönjük, hogy elolvastad a cikket!
Ha tetszett oszd meg, hogy minnél több emberhez jusson el.