A magyar labdarúgás „aranykorát” élheti. Egyre több az olyan fiatal tehetség szerintem, akik nagy sikereket érhetnek el. Az egyik legjobb példa erre Szoboszlai Dominik, az ő elért eredményei inspirálhatják a fiatal focista generációt.
Ugyanakkor példaértékű játékosokból nincs hiány az NB1 színtéren sem, és a nemzetközi porondon is akad szép számmal jó példa, így a friss Puskás Ferenc díjas Zsóri Dániel is.
Ha mindez így van, akkor mi az oka annak, hogy nem túl acélos a helyzet a válogatott és a klubcsapatok szintjén?
A remény abban van, hogy a válogatott egy fiatalodási folyamaton esik át, ami már most láthatóan elég jót tesz a csapatnak. Tehetség sok van. Sikerült egy ifjú korombeli tehetséges focistával beszélgetnem. Faragó Hunort, az újpesti Haladás ifi játékosát kérdeztem.
Mikor kezdted el a labdarúgást és miért?
14 éve és azért, mert megtetszett .
Volt e olyan játékos, aki miatt elkezdted, ha igen, akkor ki az?
Igen volt. Didier Drogba, játékstílusa és játékintelligenciája miatt.
Miben segít a családod a sporttal kapcsolatban?
Körülbelül mindenben, amiben tudnak…
Milyen a csapat, hogy érzed magad a váltás után?
Könnyű volt a beilleszkedés, és most jól is megy a játék.
Milyen pozícióban játszol?
Védekező középpályás.
Mi volt a legnagyobb elismerésed, amióta focizol?
Amikor a Manchester City játékosmegfigyelője megdicsért a Liverpool elleni meccs után, hogy szerinte én voltam a meccs ember.
Ki a mostani példaképed, kire nézel fel?
Szoboszlai Dominik a példaképem, és azért, mert a játékstílusa közel áll az enyémhez.
Összefoglalva a lényeg az, hogy az utánpótlás erős, vannak tehetségek és látható a javulás. Csak várni kell rá, és megújulhat a magyar foci.
Szabó Hunor / Corporation Z