“A sípiacnak szüksége van új márkákra és ötletekre, hisz minden olyan konzervatív…” Dries Van den Broecke

Dries Van den Broecke arról híresült el, hogy megverte egy paralel szlalom világversenyen Marcel Hirschert, a világ legjobb síelőjét. Mindemellett építi saját  síkesztyű brandjét, a Stoksportot. 

Dries, egy hihetetlenül klassz sielő vagy, világkupa versenyeken indultál, parallel szlalomban egyértelműen a világ legjobbjai között vagy. Milyen volt az idevezető utad? Csak, hogy a kérdésem érthetőbb legyen. Én soha nem voltam tehetséges, mindig egy „underdog” voltam, ezért rengeteget kellett előre dolgoznom. Nálad ez hogy volt, a tehetséged volt az, ami mindig előre vitt, vagy az akaratod?

Azt kell mondanom, hogy fiatal koromban mindig jó voltam, különösen gyerekként, serdülőként. Általános iskolás koromban, úgy 6 éves koromtól 12 éves koromig, ennek ellenére szinte alig voltam sípályán, évente négy-öt, maximum hat hetet, ami nagyon kevésnek számít, ha az ember versenyez.

Hihetetlen…

Őszi szünetben két hetet, téli szünetben kb. három  hetet…Igen, nagyjából öt-hat hetet… Azt hiszem, tehetséges voltam, és persze szerettem a hegyeket. Sík vidékről származom, Belgiumból. Ott nagy a népsűrűség, kevés a zöld természet. Eleinte mindig Franciaországba mentünk a hegyekbe, Sainte Foy-ba. Ez régen egy mini síterep  volt, de mára már felfejlesztették, itt vannak az angolok, minden tele lett építve, három kis sífelvonó volt talán 1500 méterről 2000 méterre, utána 2000-ről 2250 méterig, utána pedig 2500 méter magasságig. Nagyon klassz volt, szinte mindig egyedül voltunk a pályán, hihetetlen volt az a szabadság mindenütt, a pályán, az erdőben, egész fent az érintetlen tiszta mélyhóban. Mindenfélét csináltunk, hihetetlen érzés volt. Persze az, hogy semmit nem csináltam, az nem igaz. Egyébként is sokat sportoltam, atletizáltam, úsztam, vízilabdáztam, ezekben a sportokban is egész jó voltam, és ezeket egyidőben csináltam, azt is hozzá kell tenni.

Tehát mindig is szenvedélyed volt a sport….

Nekem ez természetes volt….sokaknak a sport feladat, erőfeszítés ötször hetente sportolni, de ha ezt már gyermekként csinálod, akkor ez teljesen természetessé válik.  Underdog-ként (ahogy te mondtad) soha nem éreztem magam, soha nem volt az az érzésem, hogy tehetségtelen lennék. De azt meg kell mondjam, ami nehéz volt, a serdülő korból a felnőtt korosztályba átlépni. Többet kell dolgozni, de az a része bizony nehéz volt, amikor a kezdő szintről meg kellett lépni a profi küszöböt…

Ja igen, láttam, hogy az első FIS évedben (átlépés a felnőtt „ligába” – szerkesztő)  már egész jó pontokat értél el, talán ötvenet ….

Igen, jó eredmény volt, de mégis nehéz időszak volt, amikor láttam, hogy a többiek hirtelen továbbfejlődtek, jobbak lettek. Én pedig stagnáltam. A  környezetem nem volt teljesen ideális. Előszőr Stamsban  (leghíresebb osztrák sígimnázium – szerkesztő) voltam az első FIS évben, illetve az utolsó U16 évemben. Ott mindenki együtt edzett még – a legjobbak. Nem tudom, hogy ez számodra érdekes-e, nem akarlak untatni…

Igen, mondjad csak…

Szóval akkor még, a tiroliakkal együtt edzettünk, az edzések nagyon jók voltak, jól tudtuk egymást nyomni, motiválni. De jött a FIS, és az Osztrák Síszövetség a legjobbakat kivette a stams-i rendszerből, az iskolánkból. Az összes jó síelő elment, nekem meg maradt még 4 évem Stams-ban az iskolában. Szóval elvitte a legjobbakat a szövetség, a többiek pedig, akik maradtak, bár  tehetségesek voltak, de nem volt meg a motivációjuk. Akiknél már lecsengőben van a síkarrier, elgondolkoznak, új célokat keresnek és talán el is fogadják, hogy a síelésben nem tudnak sikeresek lenni, hogy a síelés talán mégsem nekik való. Olyan „neked sincs, nekem sincs” légkör volt… Azt hiszem túl sokat vártam a környezet váltással. De az elmúlt 2-3 évben jó a környezetem. Ki is számoltam:  ha évente átlagosan 50 helyet haladok felfelé a világranglistán, akkor két éven belül első leszek.

Más téma. Illetve nem annyira más, de mégis más: a Stok kesztyű márkát 19 évesen alapítottad. Igaz ez?

Igen, 19 évesen…

Ugye te Augment sível síelsz ( Az első új léc 21 év után a világkupában – szerkesztő). Kicsit talán össze lehet hasonlítani a két márkát, mármint a STOK kesztyűmárkát, és az Augment síléc márkát. Mindkettő márka harcát a nagy, régi márkák ellen…Mi volt ennek a mozgatórugója? Hogyan jött az ötlet?

Igazából már nagyon régóta, fiatal korom óta lelkesedem az új dolgok kreálásáért, építéséért. Állandóan barkácsoltam, legyen az egy kis utánfutó a nem is tudom mihez. Az interneten kutattam dolgokat, amiket nem tudtam megvenni, utánanéztem, hogy hol tudom olcsóbban megvenni, vagy ha nem tudtam megvenni, akkor hogy nem tudom-e magam megépíteni… Azt hiszem az első FIS évemben például CARBON síbotot csináltam magamnak… Alapanyagát, a szénszálas rudat Kínából rendeltem…Ugyanaz a cég gyártotta, mint a LEKI-t – ez később derült ki. Ugyanígy síszemüveget is rendeltem. Hát ilyesmiket csináltam…

Hallottam, hogy Indiába is elutaztál….

Pakisztánba. 

Ja igen, Pakisztánba, jó minőségű bőrt találni a kesztyűmárkádhoz.

Nem is olyan egyszerű most a Stok-ról, a kezdetekről beszélni, mivel saját magam szeretem beszerezni vagy legyártani a dolgokat. Például a biciklit…saját dizájnú biciklit építettem magamnak Kínában…Nagyon élvezem, hogy pontosan olyat szerezhetek, mint amilyenre vágytam. Stams után gazdasági menedzsmentet akartam tanulni. De annyira nehézkes volt, mert egyrészt síelő vagy, másrészt szervízember is, mindent csinálnod kell…nem jött össze. Lehet, hogy összejött volna, de nem volt elég a motiváció az elméleti tanuláshoz. Esetleg, ha gyakorlatban lehetett volna tanulni, mondjuk egy gyakorlati szakiskolában. A Stock számomra egy tanuló iskola és igazából akarom is, hogy még egy darabig kicsi maradjon. Voltak a cégben partnereim is, de  úgymond “kitettem” mindenkit, mert a nyereségből nagy százalékot akartak. Ismert, híres síelők voltak …most egy új márkájuk van. Igazából abban is az én munkám van benne, az én kutatásaim. Abba is rengeteg időt beleöltem. Az én cégemben úgy volt, hogy mindenkinek 33%-os részesedése van, de aztán az illető 80-at akart, mert ő a híresség én pedig „csak” egy belga vagyok, egy senki. Szó szerint ezt mondta. 2014 novemberében, amikor csináltam a sípcsontvédőt, számkijelzés nélkül felhívott valaki, és sípcsontvédőt akart rendelni magának, illetve a feleségének…Csodálkoztam is, furcsa volt, de mondtam neki, hogy két hónap múlva tudjuk szállítani a sípcsontvédőket…Egyszer csak kifakadt és ezt mondta: „Dries, mondd meg őszintén, te vagy az tényleg? Utána bemutatkozott, mint az egyik legnagyobb síbotgyár európai vezetője és előadta, hogy „nem forgalmazhatom a sípcsontvédőt, mert le van védve  és hogy feljelentenek stb…. Hihetetlen… A sokk miatt letettem a telefont, de utána még megkerestek és üzengettek az Osztrák Síszövetségen és az edzőmön keresztül. Figyelmeztettek, hogy hagyjam abba, mert baj lesz…

A sípiac még nagyon konzervatív, nagyon kevés márka van. Pontosan tudták, hogy én 19 évesen üzletet szeretnék csinálni, rögtön zavarta őket. Azonnal háború lett, azonnal megpróbáltak tönkretenni. Ugyanez volt az  „Augment”-nél, a sílécmárkánál a MadCroc-kal… Ez egy energiaital gyártó cég, 40 síversenyzőnek síléceket akartak gyártani, igazi versenyléceket. A MadCroc be akart fektetni – a  motorsportban is jelen vannak…Végre lehetett volna új befektetőket nyerni a sísport számára, de a FIS köszönte szépen, nem kért belőle. Szerintük ez nem megengedett, a sílécek nem lehetnek privát márkától, mert mindenki számára elérhetőek, mindenki által megvásárolhatóak kell, hogy legyenek. Mondtuk, hogy ok rendben van, bárki megvásárolhatja…Erre azt mondta a FIS, a Nemzetközi Síszövetség, hogy a MadCroc esetében a Mad- az gonoszt jelent , nem engedik meg….Ez mind lobbi, az Atomic, a Fischer stb.  vannak mögötte…ez egyszerűen csak lobbi… A „Mad” szót nem engedhetjük, hogy síléceken virítson… Mondta a FIS, a Nemzetközi Síszövetség, hogy legyen simán csak Croc – amibe pedig a MadCroc –teljesen érthető módon – nem akart belemenni, hisz akkor már nem az ő márkájuk lenne képviselve. A FIS sikeresen elzavart egy olyan befektetőt, amelyik mostanra már Salzburgban a leggyorsabban növekedő cég. Őrület…

Őrület, igen….

“A sípiacnak  igenis szüksége van új márkákra és új ötletekre, hisz minden olyan konzervatív…” – Dries Van der Brocke, a Stoksports márka alapítója.

Az egész szponzoráció a sísportban olyan konzervatív, semmire nem nyitottak.  FIS a sportolóknak nem fizet, de a FIS mindenütt rajta kell, hogy legyen. Én, mint profi sportoló minden nap dolgozom…Szerencsére vannak szponzoraim, akik a költségeimet szinte teljességében állják, de ennek ellenére, keresni ezzel nem lehet, csak ráfizetés. 

Gondolod, hogy ilyen körülmények között egyáltalán lehetséges, hogy a sísportban valamikor újra innovációk történhessenek? Ha belegondolunk, a sísportban nagyon sok minden változott az elmúlt évtizedekben, sőt talán évszázadokban… gondolod, hogy ezzel a beállítottsággal valami új történhet? Van esély a változásra?

Ahogy most áll a helyzet, nincs. Ha így folytatjuk, akkor egyre jobban romlani fognak az esélyek. Több szabály, egyre több szabály… Csak öt centiméteres matricát engedélyez, a léceken például miért nem lehet RedBull felirat. Miért? A versenyruhán a matricáknak miért kell akkorának lenniük, hogy el sem lehet olvasni? Ez tényleg így van. Sok sportoló a fején viseli a sponzor feliratot, de lehetetlen elolvasni, mert annyira kicsik kell, hogy legyenek…ez annyira értelmetlen.

Igen…

A márkák számára egyáltalán nem érdekes a sísportba való befektetés…

Igen…szponzorálni és csak 5 centiméter felületet kapni…

Igen, ha csak 5 centimétert kapsz, érthető, hogy csak minimális pénzt fektetsz be…nagyon keveset…

Igen, még az egészen nagyok is.  

Hirschernek biztosan nem probléma, sőt.

Ha belegondolunk, hogy Hirscher pillanatnyilag a sísportban egy olyan kaliber, mint  Messi vagy Ronaldo a fociban, és hogy ők mennyit keresnek Hirscherhez képest.

Igen, Messi valószínüleg egy hét alatt megkeresi Hirscher évi keresetét

Igen, pontosan…
Ha például a világranglista top 15-ben vagy, az ÖSV-nél csak annyit keresel, hogy éppen elég a mindennapi élethez… kb. annyit mintha egy felvonós lennél… semmit nem keresel…nullát…ja, annyira elég, hogy egy lakást bérelhess, hogy ne kelljen a szüleidet boldogítanod. A harmincadik helyen 100 eurót kapsz…ez őrület…és ha összehasonlítod, hogy a síelés mennyire költséges, sokkal költségesebb a focinál, pedig a focival százszorta annyit lehet keresni. Természetes, hogy nem lehet annyit keresni mint a focival, ott ugye sokkal több rajongó is van, de mégis őrület, hogy a FIS nem engedi, hogy szabadon reklámozzuk magunkat, hogy jobban eladjuk magunkat, hogy több szabadságunk legyen, és itt visszakanyarodunk a konzervatívizmusra, mert ugye a nagy márkák elégedettek, hisz nagybetűkkel hirdethetik magukat: FIS, Head, Atomic, Rossignol, Audi…Ők nem akarnak változást, nekik így a jó.

Kívülállók számára érdekes lehet, hogy téged mi motivál, hogy tovább csináld? 

Dave Ryding is évekig harcolt, privát pénzeket invesztált anyukától, apukától, nagymamától, nagypapától…azt hiszem Kitzbühl-ben volt nagyon szép eredménye, és tájékoztatták, hogy a jövő szezonban újra 25 ezer eurót kellene saját forrásból költenie a team-re, trénerre stb. És akkor döntötte el, hogy nem, most már elérte azt a szintet, hogy ne kelljen privát pénzt befektessen….ő engem nagyon motivált, a sport szeretete, a szabadság érzete, és a győzni akarás. Itt már nem pénzről van szó. A síelés ezért is egy csodálatos sport, mert akik művelik, nem a pénzért, hanem a sport szeretete miatt művelik. Igen, hisz ha most egy versenyt is nyersz FIS szinten, még mindig nulla euro a kereseted, de jókedvre derülsz, boldog leszel. A verseny kerül ugyan pár száz euróba, az odautazás, a rajtpénz és mégis marha boldog vagy, mert nyertél.

Mondjuk, ha például Hirschert legyőznéd parallel szlalomban….

Valóban boldogít….semmit nem kerestél vele, sőt pénzt fizettél érte, de győztél. Szereztél pár FIS pontot –igaz, FIS pontokért nem lehet semmit vásárolni – de hihetetlenül boldog vagy. A sísportban részt veszel 50 versenyen, abból 40 nem, de 10 jó, akkor negyvenszer nagyon csalódott vagy, de tízszer – tíz az túlzás…lehet, hogy csak négyszer vagy ötször, de akkor boldog vagy és ezek a versenyek motiválnak arra, hogy tovább menj, hogy tovább harcolj.

Vissza a Stock-hoz: honnan jött a név illetve az egész dizájn terv?

A név egyik barátomtól származik, gondolkodtunk rajta, hogy rövid, de ütős legyen…nem azonnal, de a rá következő napon jött az ötlettel, hogy Stock! Ez tökéletes! kiáltottam fel…Nála volt a jegyzetfüzete, amiben már benne volt a logo is. Előbb síbotokat és sípcsontvédőt terveztünk, a kesztyű ötlete később jött, bár mostanra már csak kesztyűkkel foglalkozunk. Pár dizájnt készítettünk, nagyon jók lettek. A logo végül teljesen más lett, de amint mondtam, sokat fejlődtem általa, a márkanév is fejlődött, a termék is fejlődött. Igazából nagyon naivan kezdődött: Kesztyűt vásároltam, nagyon örültem neki, gondoltam, ez most jó ideig szolgál majd – hát nem így volt, két hét után tönkrement…utána másikat vásároltam, hasonló eredménnyel…akkor jött a gondolat: én ezt jobban meg tudnám csinálni. Utána az interneten kutakodtam egy gyártó után, meg is találtam Pakisztánban…a tulajdonosa pont Svájcban, Chiasso-ban tartózkodott, Pitztalból öt órán át utaztam, hogy a parkolóban megejtsük üzleti találkozónkat, utána hazavezettem, a következő nap ugye edzésem volt… kicsit őrült dolog volt…

Meg tudlak érteni, tegnapelőtt délután hazarepültem Budapestre és tegnap reggel már újra itt voltam, mert egy megbeszélésem volt, tehát abszolút megértelek…

Most már másképp gondolkodom  a sport vonatkozásában is. Amíg fiatal vagy, elhiszed, hogy bármit megoldhatsz, hazarepülsz, visszarepülsz, következő nap már edzés, nem számít, de hidd el, hogy számít… Ilyen őrültségeket, már nem csinálok. Egy kicsit nehéz volt a fontossági sorrendet felállítani, mert elhatároztam, hogy a Stock-ot felfuttatom, de az álmom egy kicsit azért változott…Profiként két dologra figyelek, az egyik a Stok, ami egy tanulóiskola számomra és 100 vagyis 99%-ban pedig a síelésre koncentrálok, (persze ez az arány egy kicsit eltúlzott). Rájössz, ezt valószínűleg te is tapasztaltad, hogy 100%-ban a síelésre koncentrálni és 100%-ban a másik dologra elég nehéz feladat. Az üzleti életben lehet, hogy működik, de a sportban nehéz, nehéz döntéseket kell hoznod, hiszen csak egyszer vagy fiatal.

Mik a következő céljaid a sportban? Hol látod magadat a jövőben?

Hogy hol látom magam? Amint már mondtam, fiatal koromban egész jó voltam, utána jött egy stagnálós időszak, az természetes, ha a pubertáskorban kételyeid vannak, hogy merre is kellene indulnod, hogy a síelés felé, vagy a Stok, vagy továbbtanulás, gondolom érted, hisz’ hasonló korúak vagyunk…ott van a kétely, hogy mit kezdjek magammal, valószínűleg próbálsz mindent csinálni, mint ahogy te is mindent csinálsz, és rájössz, hogy igazából ezt akarom csinálni…

Idővel adja majd magát…

Igen, egy idő után rájössz, hogy igazából mi a fontosabb… mi is volt a kérdés? Ja, hogy mik a céljaim… A célom az a sport, eleinte sokat kételkedtem, de a kételyeim már elmúltak azt illetően, hogy fel tudok-e jutni a csúcsra…ez a kételyem elmúlt, így most azon dolgozom és megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy elérjem. Idén például az Európa Kupa top 10-be jutni frankó lenne, tavaly ugye a 20-ban voltam benne, de most jobb a pontszámom, a 40 és 50 közötti rajtszámmal lehetséges kell, hogy legyen. Azzal a szinttel, amit most utoljára elértem, a top 10 az elég lenne, egy egészen jó előrelépés lenne a karrieremben. Három évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ezt meg tudnám lépni, túl sok kételyem volt és túl kevés bizalmam abban, hogy ez lehetséges. De most ez az idő itt van, és ha sikerült, a következő lépés, a Világkupa top 30-ba jutni. Ha az Európa Kupa top 15-be bejutsz, akkor ez is lehetséges, de most az a cél, hogy az Európa Kupán ott legyek és utána majd meglátjuk…

Igen, két éven belül a legjobb leszel…
Az lehet, hogy kicsit optimista számítás, bár sohasem lehet tudni, egész gyorsan is megtörténhet, ha mindent jól csinálsz egyszer csak ott van….A sísportban nem mennek lassan a dolgok, mindig nagy lépéseket teszel.

Pontosan, itt a különbség a sport és az üzlet között… a sportban jobban lehet mérni a sikert, látványosabb.

Igen, bár a különbség az, hogy a sportban nem mindig leszel megjutalmazva.

Ez is igaz, igen…

Az üzletben viszont, ha keményen dolgozol, eredményeid születnek, mint ahogy az iskolában is…de a sportban nagyon sok sportoló nagyon sokat dolgozik, sőt lehet, hogy többet dolgoznak, mint a legjobbak, akár mint egy világbajnok például, és mégsem győznek… őket nem is jutalmazzák.

Ez az, ami számomra kemény a sportban…

Hát igen. Sok sikert kívánok és köszönöm, hogy beszélhettünk.

Trunk Tamás Dablty /Corporation Z