Az új Joker film még meg sem jelent, de már parázsvita alakult ki körülötte. Úgy, hogy a többség nem is látta.

Fiatalabb koromban mindig lefújoztam a kajákat, még mielőtt megkóstoltam volna. Hagyjatok a spenóttal. Utálom a csirkemájat. Meg se lássam a pacalt. Ez nem különleges, nagyon sok gyerek ilyen volt. Aztán később rájöttem, hogy csak azután lehet valamiről véleményt mondani, ha már megkóstoltam. Mondjuk a pacalt azóta sem akarom látni se.

Ez nem csak az ételekkel van így. Az új Joker film hivatalosan csak október 4-én jelenik meg, de kritikusoknak és filmfesztiválra járóknak már volt lehetőségük megnézni. Az, hogy ők mit gondolnak róla, az kevésbé fontos most. Sokkal inkább érdekesebb az a széles vita, ami azok között alakult ki, akik még csak az előzetes(eke)t látták. Mielőtt folytatod az olvasást, nézd meg, ha még nem tetted.

Ebből a vitából a magyar sajtóban nem vettem észre semmit, de a külföldi híroldalak egyre osztják meg a cikkeket róla. Az egyik oldal már most leírja a filmet, így a trailer alapján. Szerintük egyáltalán nem helyes egy olyan filmet csinálni és játszani, ami szimpatikusnak próbál bemutatni egy, a társadalom által kitaszított és mentálisan beteg karaktert, aki ezek miatt a társadalom ellen fordul és szörnyű tetteket hajt végre: rablás, erőszakosság, gyilkolászás, minden, amit ilyenkor szoktak.

Ez a kritika nem újkeletű Joker karakterére nézve, de az utóbbi évek lövöldözései és tömeggyilkosságai az USA-ban csak ráerősítettek. Több esetben Jokerhez hasonló, labilis, helyüket nem találó fehér férfiak voltak az elkövetők. Az előzetest megnézve sokan azon a véleményen vannak, hogy ezeket az embereket normalizálja a film, sőt, a határon álló potenciális elkövetőknek még akár plusz kiváltóokként is szolgálhat.

Mindenki döntse el magának, hogy ez így van-e vagy sem. Semekkora szakértő nem vagyok, nem akarom megmondani, mit gondolj. Viszont az a jelenség aggasztó, hogy a filmkészítőknek – és tágabb értelemben a művészeknek – ilyen magas morális léceket rakunk ki, és várjuk, hogy sikerül-e átugrani. Nem érzem azt, hogy egy rendezőt vagy forgatókönyvírót felelősségre lehet vonni azért, amit egy néző tesz.

Ha most gyorsan meghallgatok két régebbi 50 Cent számot és valakit jól megverek, nem ő a hülye, hanem én, és nem lenne alapja őt elővenni érte. Az alkotói szabadságnak az a lényege, hogy hagyjuk az alkotókat dolgozni, különben soha nem lesz olyan zene, film, könyv, kép vagy bármi, amit érdemes lesz meghallgatni, megnézni, elolvasni.

És az is igaz, hogy ugyanúgy, mint gyerekként a kajával, most sincs semmi értelme lehúzni valamit, amit ki sem próbáltunk.

Búzás Balázs