Ütős “kollab” a generációnkért

A felnőttek olyanok, hogy… egy ugyanolyan sztereotípia, ami nem biztos, hogy helytálló, ha a Bridge Budapest kezdeményezését és a Gondolkodói Körben lévő felnőtteket látjuk. Együtt választottuk ki a movement keretében azt a 100 cégektől jövő projektet, amik gyerekek jövőjét akarják pozitívan befolyásolni. Inspiráló kapcsolatok jöttek létre egy-egy megbeszélésen, ahol együtt ültünk, terveztünk. Veres Ritával beszélgettem, aki a Bridge Budapest keretében csapatával a kezdeményezés megálmodója és megvalósítója.

Az Edisonplatform egyik kezdeményezője vagy. A Gondolkodói Kör megbeszélésein láttam, hogy ebben minden résztvevőnek szíve lelke benne van, és te igazi “dreamer”-ként irányítod a csapatot. Miért a szíved ügye ez a projekt, mennyire könnyű beleélni magad a felnövő generáció igényeibe?

Az elmúlt években emberekkel és a jövő technológiáival foglalkoztam. Tudom, látom, érzem, hogy a világ egyre bonyolultabb, és az előttünk álló kihívások is egyre bonyolultabbak. És minél többet foglalkoztam azzal, hogy az exponenciális technológiáknak (mint a mesterséges intelligencia vagy robotika) köszönhetően hogyan alakul át a világunk, annál biztosabb lettem abban, hogy a legfontosabb kérdés az hogyan tudunk emberek maradni. Megváltozik a munkaerőpiac, a kommunikációink, a kapcsolataink. Így, ha a jövőre szeretnénk készülni, egy választásunk van, titeket, fiatalokat segíteni egy elképzelhetetlen jövőre felkészülni. Nekem ez az álmom.

A fiatalokat akarjátok még jobban segíteni, továbbfejlődési lehetőségeket mutatni. Tehát nagyon jól belelátsz a generációnkba. Ha egy szóval le kéne minket írni, akkor az melyik szó lenne?

Nem tudományos alapok vagy kutatások jutnak most eszembe, inkább érzések… valahogy nagyobb bátorságot és tudatosságot látok a generációtokban – persze ezt sem szabad általánosítani, az is csak egy sztereotípia lenne. Fantasztikus tehetségeket látok felbukkanni, néha még irigykedem is kicsit rátok.

Mik a jövőben azok az értékek+skillek, amikre szükségesek lesznek szerinted ebben a változó világban?

Tom Friedman, a „Köszönet a késésért” szerzője, azt mondta, adjatok nekem egy fiatalt, rengeteg szenvedéllyel és kíváncsisággal, és biztos vagyok benne, hogy kenterbe veri a magas IQ-t. Nagyon igaza van, a jövőben ez nagyon fontos lesz. Valamit igazán szenvedéllyel szeretni, elmélyülni benne, felfedezni, megtanulni minden áron. Ez ma nagyon nehéz, hiszen minden pillanatban ezer impulzus ér bennünket, könnyű úgy érezni, ha valamiben elmélyülünk, ezer más dologból kimaradunk. Pedig akkor leszünk boldogok, ha találunk ilyet, mert feloldódunk benne, hajt bennünket előre, és arra késztet, hogy folyamatosan fejlődjünk.

Nagy cégek is részei a projektnek, mennyire próbálják a multik már most segíteni a jövő (sok esetben akár jelen) munkavállalóit?

Szerencsére vannak olyan üzleti szereplők, akik hosszútávon és értékek mentén gondolkoznak. Akik értik, hogy nem a következő negyedév, vagy év üzleti teljesítménye számít csak, hanem jóval nagyobb felelősségük van a világban. Vannak vezetők, akiken ezt látom, akik keresik a fiatalok társaságát, mert tanulni akarnak, és ők is szeretnének tanítani, felelősek és kíváncsiak. Lehet máshogy is csinálni, de minek… akkora elvesztegetett lehetőség, ha valaki több száz vagy ezer ember életére lehet hatással, és helyette csak az éves számok és célkitűzések zakatolnak a fejében…

Te gyerekkorodban is voltak már ehhez hasonló kezdeményezések vagy teljesen forradalmi ez a fajta edukáció?

Nem. Igazság szerint, olyan, mintha egy teljesen más világban nőttem volna fel. Egy jóval egyszerűbben, amikor egyértelmű volt minden, tisztán kijelöltek az irányok, a következő lépések. Az iskola adott volt, és az is, hogy ott jól kell teljesítenem, „ez a dolgom” gyerekként. Maximum annyin kellett gondolkoznom,vanília vagy csoki fagyit kérek-e, mondjuk abból sem volt több fajta, mint ez a kettő… Nem volt ennyi lehetőség, de nem volt ennyi kérdés, bizonytalanság vagy dilemma sem. Tényleg szoktam rajta gondolkozni, ha ma lennék a te korodban, hogyan igazodnék el a végtelen lehetőségek között. Az én világom gyerekként Veszprém határáig terjedt, ma pedig egy kattintásra az egész világ elétek tárul. Ehhez kellenek is a forradalmi, újszerű ötletek.

Volt személyes kedvenced az Edison100-ból, a listából, amiben a legszuperebb kezdeményezeseket válogattuk össze?

Sok kedvenc van, és amikor elkezdett összeállni a lista, és láttam, mennyi, mennyi fantasztikus ember, kezdeményezés van Magyarországon, nagyon meghatódtam. Csak ültem a lista előtt, nézegettem, gondolkoztam… Nem vagyok minden pillanatban kifejezetten optimista, de akkor, ott, abban a pillanatban azt éreztem, hogy az Edison100-ban mennyi erő, mennyi lelkesedés van. De van személyes kedvenc is: gyerekkorom óta imádom a természetet és az állatokat, és arról álmodoztam, hogy egyszer majd Gerald Durrell nyomdokaiba lépek, ehelyett az üzleti életben futottam be karriert. Abban a mai napig nagyon hiszek, hogy a természetben kell maradnunk, hogy csoda, amikor állatokkal tudunk kommunikálni. Úgy igazán én is a természetben tudok megnyugodni, amikor kutyámmal, Medvével barangolunk a Duna partján vagy hegyet mászunk. Ezért a személyes kedvencem a Farkaskölyök Egyesület, akik mai eszközökkel, applikációkkal vezetnek vissza a természetbe.

Mindenki az AI-ról beszél… Te úgy látod, hogy a jövő generációját már ahhoz alkalmazkodva kell tanítani?

Igen, abszolút, főleg mert szembe kell néznünk azzal, hogy már ma mindannyian kiborgok vagyunk, azaz egy biológiai és technológiai lény kombinációi. Ezt mondja, Elon Musk is, a Szilícium völgy fenegyereke, akit lehet imádni vagy kritizálni, de az biztos, hogy odafigyelni rá mindenképpen érdemes. Már ma a részünk, a kiterjesztésünk a mesterséges intelligencia a telefonunkon keresztül, és bizony én is beviszem a fürdőszobába a telefont, amikor zuhanyozni megyek. Éppen ezért azt tartom fontosnak, hogy nagyon tudatosan használjuk a mesterséges intelligencia által kínált fantasztikus lehetőségeket. Értsük, hogy mit nyerünk, vagy veszítünk általa, és ne hagyjuk, hogy az emberségünkből vegyen el, ne menjen a kapcsolataink rovására. Vegyük észre, ha már nem mi használjuk a technológiát, hanem az bennünket. Rengeteg etikai és filozófiai kérdést vet fel, amivel foglalkoznunk kell, szóval mindenki tanuljon filozófiát és etikát : )

Mi az Edisonplatform jövője?

Ezt a területet nem lehet egyik-napról a másikra megváltani, és mi ezzel teljesen tisztában vagyunk. Ezért keresünk olyan partnereket, embereket, szervezeteket, akik hasonló módon gondolkodnak, hasonló célok hajtják őket, mert ha őket mozgósítani tudjuk, akkor a kapcsolatokból új ötletek, kezdeményezések születnek majd, amelynek a hatása nemcsak hónapokig, hanem évekig érződik. Már a díjátadón ezt éreztük, hogy ezek az emberek a teremben közösen hegyeket tudnak megmozgatni.

A “gyerekek” hol és hogyan tudnak értesülni az általatok javasolt programokról, kihez forduljanak, hol tájékozódjanak?
Az Edisonplatform.hu oldalon böngészhetik a kezdeményezéseket, de biztos vagyok benne, hogy a CorporationZ-n is lesznek még izgalmas közös akcióink…

Trunk Tamás DABLTY