Nincsenek termékek a kosárban.
Nekem természetes az, hogy sok országba nem kell útlevél. Hogy a mobilinternetem akkor is működik, ha átléptem egy országhatárt. Hogy online tudok rendelni szinte bármilyen terméket és azt néhány napon belül kihozzák. Hogy van lehetőségem elmenni szavazni, és tényleg választás az, amit választásnak hívunk, mert van több lehetőség. Hogy ugyanazokat a jó minőségű márkákat látom a boltokban, mint a többi országban.
Ez nem mindenkinek természetes, mert sokáig nem így volt. Idén van a rendszerváltás harmincadik évfordulója. Sok Z generációsból érdektelenséget válthat ki, hiszen nekik is természetes az, ami nekem. Magától értetődő a demokrácia és a piacgazdaság. De a szüleinknek nem.
A harmincas évforduló alkalmából a Pew Research Center – egy neves egyesült államokbeli elemzőintézet – készített egy átfogó közvéleménykutatást a posztkommunista rendszerről. A kutatás 17 országot fedett le: 14 EU állam (köztük Magyarország) mellett USA, Oroszország és Ukrajna tartozik bele. Összesen kb. 19.000 ember fejtette ki a véleményét különböző témákban: Európai Unió, politikai vezetők, demokratikus értékek, piacgazdaság, gazdasági körülmények, nemek közötti egyenlőség és kisebbségek, hogy párat említsek.
A teljes felmérés itt érhető el angol nyelven, itt pedig egy hosszabb publikáció olvasható, amit a Pew Research Center osztott meg magyarra fordítva. Én a terjedelem miatt csak néhány érdekességet szeretnék kiemelni, leginkább Magyarországra kihegyezve.
Mennyire fényes a jövő?
A fenti képen talán leginkább az tűnik fel, hogy Franciaországban a lakosság 16%-a gondolja azt, hogy a gyerekeknek jobb anyagi helyzetük lesz, mint a szüleiknek. Ez a látszólagos pesszimizmus talán visszavezethető a sárgamellényes forradalomra, de konkrét magyarázatot nem ismerünk rá.
Magyarországon ez a szám 37%, ami először ugyancsak kevésnek tűnhet, de jobban megvizsgálva nem annyira meglepő. Manapság például a klímaváltozás veszélyei miatt is sokan – a Z generációsok közül kimagasló százalékban – negatívan gondolkodnak a jövőről. Az egy általános tendencia a vizsgált országok közül, hogy sokkal optimistábbak ott, ahol jelenleg alacsonyabb anyagi szinten élnek átlagosan: Ukrajna, Litvánia, Bulgária és Oroszország jobbnak látja a jövőt, mint például Görögország, Spanyolország vagy Olaszország.
Milyen az EU?
Ezen az ábrán is vannak érdekes adatok, én most csak kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik számomra meglepő érték az Egyesült Királyságból jön, méghozzá az, hogy 54%, akik szerint az európai gazdasági integráció – a szabadpiac: vámmentesség; munkaerő, tőke és termékek szabad áramlása – megerősítette az országukat. A Brexit fényében szomorú, hogy a népesség fele pozitívan gondol erre, mégis a kilépésre szavaztak.
Magyarországon pedig a Brüsszel-ellenes kampány ellenére is az emberek kétharmadának van jó véleménye az EU-ról. Egy előadás során hallottam, hogy az országban most is megvan az a kettősség, ami már régebben is fellelhető volt: az Európai Uniót szeretjük, de Brüsszelt utáljuk (előtte ez így hangzott: a Monarchiát szeretjük, de Bécset utáljuk).
Összességében az mondható el, hogy az emberek jó véleménnyel vannak az Európai Unióról. A gazdasági integráció a szabad versenyt segíti elő, ami a vásárlók számára előnyökkel jár: a vállalatokat hatékonyságra sarkallja, amivel emelkedik a minőség, az árak pedig csökkennek.
A szabad mozgás szabadságérzetet ad, és a felnövő generáció egyre inkább megtapasztalja, hogy milyen európai polgárnak lenni, például Budapestről elutazni Békés megye szélére ugyanannyi idő, mint elrepülni Milánóba.
De az EU sem csak habostorta, a felgyorsuló globalizáció az egyenlőtlenségeket növeli, Közép-Kelet-Európában egyre szélesedik a város-vidék szakadék, és a nemzeti értékeket is lassan csiszolja le. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a többségnek tetszik az irány, a nehézségeket pedig együtt gondolkodva kell legyűrni. Ezt jelenti a rendszerváltás.
Búzás Balázs / Corporation Z