Négy hónappal a This is Paris című dokumentumfilm bemutatója után ismét Paris Hilton tinédzserkori bántalmazásáról ír a sajtó. Nemrég ugyanis vallomást tett egy bentlakásos nevelőintézetben őt ért sérelmekről Utah állam igazságügyi bizottsága előtt.

Többi “túlélővel”, sorstárssal összefogva kezdtek ebbe a kezdeményezésbe Paris Hiltonék, és osztották meg saját történetüket. Azt remélik, hogy elfogadják azt a törvényjavaslatukat, ami ezen típusú intézmények szigorúbb ellenőrzését indítványozza, hogy megvédjék az ide kerülő gyermekeket.

„Szóban, szellemileg és fizikailag bántalmaztak minden nap. Elzártak a külvilágtól, és megfosztottak minden emberi jogomtól ” – mondta el Hilton február 8-án a Utah állami törvényhozók előtt a törvényjavaslat melletti bizottsági meghallgatáson, hogy mit élt át a Provo Canyon School-ban tinédzserként. Elmondása szerint sok megaláztatást és szenvedést kellett elviselnie, ismeretlen eredetű gyógyszereket adtak neki, majd amikor megtalálták a kukába dobott pirulákat, brutálisan megverték. A szabadban alig járhatott, többször magánzárkába került és a fürdőszobát sem használhatta felügyelet nélkül, férfi őrök előtt kellett fürdenie.

Közölte azt is: “nem tudok éjszaka aludni, tudván, hogy vannak olyan gyerekek, akik ugyanazt a bántalmazást szenvedik el, amelyet én és még sokan mások átéltünk. Bizonyíték vagyok arra, hogy a pénz nem véd meg az abúzusoktól”.

Paris Hilton tizenhét éves volt, amikor rossz magaviselete miatt közel egy évre bentlakásos iskolába, a Provo Canyon School nevű intézménybe küldték a sajtóhírek alapján konzervatív értékeket képviselő szülei.

Az intézmény reagálásában a módszereik hatékonyságáról és sok egykori ott lévő fiatal pozitív tapasztalatáról számol be, kitérve arra is, hogy mivel az iskolát 2000-ben – Hilton ott tartózkodása után – értékesítették, a jelenlegi tulajdonosok nem tudják kommentálni a korábban ott lévők tapasztalatait.

Múlt héten a kezdeményezők sikerrel is jártak, ugyanis a bizottság elfogadta a javaslatot, amit az állam republikánus szenátora, Michael McKell is támogat. Most az állami szenátuson múlik, hogy a szenátor asztalára kerül-e a javaslat hivatalosan.

A milliárdos szállodalánc örökös egyébként mozgalmat és petíciót is indított azért, hogy bezárják az intézményt és a hasonló tapasztalatokat átélők segítségével minél több hasonló ügyet feltárjanak, hogy a jövőben egyetlen gyermek sem éljen át fizikai, szellemi és szexuális bántalmazást ezekben a létesítményekben.

Az ügyhöz tartozó fontos szál, hogy a szülők beszámolója szerint a dokumentumfilm felvételéig fogalmuk sem volt arról, hogy a gyermekük mit élt át ebben az intézményben. Ez és az ellenkezője is igaz lehet persze, mindenesetre akinek van gyermeke, az tudja, hogy ha titkolnak is valamit a gyerekek ebben a korban, szégyenből, vagy félelem miatt, ha a szülők odafigyelnek, ha közvetlen, jó viszonyban vannak velük, akkor a gyermekek többsége megnyílik és segítségért fordul hozzájuk. És az őket ért traumák jeleit legtöbb esetben észre lehet venni…

Manapság sajnos a gyerekek és tinédzserek körében itthon is egyre elterjedtebb cyberbullying (internetes zaklatás) és iskolai kortárs zaklatások is komoly problémát jelentenek, és hasonlóan  próbára teszik a szülő-gyermek viszonyt is, nem beszélve persze a gyermekek kálváriájáról. Itt persze az iskolának is komoly felelőssége van.

Az utóbbi időben több botrány is kipattant, ami rámutatott a jelenkori celebvilág sötét bugyraira és jelenségeire is, lásd a Marilyn Manson és a Britney Spears botrányokat. Ezek az ügyek még súlyosabbak voltak abból a szempontból, hogy a családtagok, párok közvetlenül is felelősek voltak a megaláztatásért, lelki-vagy sok esetben testi sérülésért, abúzusért.

Ami pozitívum lehet, hogy ezen ismert emberek történetei a nagyobb sajtóvisszhang miatt talán pozitív folyamatokat is elindíthatnak és rámutatnak ezekre a rendszerszintű problémákra.

Bíró Mátyás/CorporationZ
Forrás: index.hu, nbcnews.com
Fotó: AP