Hampuk Richárd egyike volt az első személyiségeknek a kommunikációs szakmában, aki bátorított és tanácsokat adott. Bátran mert külföld felé nyitni – ugyanúgy mint én. Kétszer dolgozott az amerikai elnökjelöltek kampányában az USA-ban. A streetwear világában Kanye West került igen közel Donald Trumphoz, és bevetette “befolyását” a politikai közvélemény alakításában a fiataloknál. Szerintem ez egy nagyon aktuális kérdés, ezért természetesen a  Z generáció és a közéleti kérdések kapcsolatáról is kérdeztem Richárdot, aki ma már a kommunikáció és média különböző területeivel foglalkozó PERSON GROUP cégcsoport tulajdonosa és igazgatója. Köszönöm a beszélgetést.

Mindig is úttörő voltál. 2012-ben, sőt aztán 2016-ban is egyszer csak úgy döntöttél, elmész az USA-ba és önkéntesként Obama és aztán Hillary Clinton kampányában vettél részt. Tudom, ez nem mai hír, de hihetetlen példamutató, és szerintem a mi generációnknak is van tanulsága. Hogyan történt ez? Teljesen ismeretlenül vágtál bele az ötletbe?

Meg akartam ismerni, hogy a világ egyik legnagyobb kommunikációs kampányát hogyan menedzselik. Nem ma volt már, az igaz. Ugyanakkor a mai napig hasznosítom azt a tudást, amit akkor magamba szívtam, legyen szó kommunikációs szakmai témáról, vagy akár menedzsment kérdésekről. Az Obama-kampány kapcsán voltam életemben először az USA-ban, nagyon féltem, hogy hogyan fogok ott boldogulni és hogyan fogadnak majd el az emberek. De csak pozitív tapasztalatom volt, több száz emberrel találkoztam és mindenki örült annak, hogy kampányolok az elnökükért.

Hampuk Richárd / Corporation Z

Nagyon jó szellemiségű és hangulatú dolgokat posztolsz, tök jó olvasni, amiket írsz a saját álmaidról, munkastílusodról. Aki nem tudná, nagyon fiatalon alapítottál egy vállalkozást. Hogyan válik egy érzésből, ötletből valóság, amivel aztán pénzt is kell keresni, és embereket irányítani?

Az Insta és LinkedIn posztjaimat az élet írja. Alapvetően. Éppen ezért beszélek őszintén sokszor a kudarcaimról is. Azok nélkül ma nem lennék az, aki vagyok. Azok is segítenek abban, hogy egy csapatot és cégcsoportot tudjak irányítani. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen, de egyre hatékonyabban. Az első években még csak a profit érdekelt, de mára már sokkal izgalmasabb, hogy olyan dolgot hozzak létre, ami értéket teremt és ne kössek kompromisszumot a negatív hangok kedvéért sem.

A kommunikációs ügynökséged több divízióval rendelkezik. Mikor kell valamit külön cégbe rendezni ? Ez pénzügyi kérdés, vagy márka kérdés?

Pénzügyi és menedzsment kérdés. Integrált ügynökségként működünk, a különböző divízióknak szinergiában szorosan együtt kell dolgozniuk, éppen ezért egészségesebb az egy cégen belüli jelenlétük. Ugyanakkor lehet olyan üzleti szituáció, amikor egy befektetővel – legyen az szakmai vagy pénzügyi- egy adott területre koncentrálva külön céget hozunk létre. Nekem ilyenkor is az a dolgom, hogy a cégcsoport szerves része legyen a külön szervezet és az alapértékekkel kapcsolatban ők is ugyanazt a kultúrát képviseljék, amit a PERSON Group esetében megteremtettünk.

Amit csinálsz, az  neked „mindset” vagy hát életstílus, úgy néz ki a posztjaidból. Mit szeretsz ma itthon a kommunikáció világában? Van-e mit tanulnunk, vagy tanulhatnak-e más országok vállalkozói tőlünk?

Mindig van mit tanulni. Szakmai szempontból szerintem a stratégiai gondolkodást és a tervezés fontosságát érdemes fejleszteni a piacon. Vállalkozói szemszögből pedig a fenntartható és hosszútávú üzleti sikerek elérését. Nagyon sok, a rendszerváltozást követő időszakban sikeressé vált vállalkozás most néz szembe azzal, hogy nincs utódlás, nincs kinek átadni a stafétát és ezzel a vállalat fennmaradását és profit termelő képességét kockáztatják. Ebből érdemes tanulni és olyan cégeket kiépíteni, ahol van egy olyan vezető csapat, akik képesek a megújulásra és a folyamatos fejlődésre. Ne csak a tulajdonostól működjön a cég, hanem olyan folyamatok és emberek legyenek benne, akik fenntarthatóvá teszik. Ez baromi nehéz feladat, nagyon összetett probléma. De ha teszünk energiát bele, akkor a magyar vállalatok is még nagyobb sikereket érhetnek el.

A Corporation z-nek semmilyen politikai szimpátiája nincs, viszont beszélni szeretnénk közéleti dolgokról. A könyvemben is írtam arról, hogy a fiatalok közéleti tájékozottsága és tájékozódási forrásai nem mindig olyan színesek, vagy magas színvonalúak. „Feri” Messenger kampánya régóta mozgatja a fantáziám. Szerintem csinált valamit, ami nem logikus, emiatt bár sokan viccből, de elkezdtek „kommunikálni” Gyurcsány Ferenc chatbotjával. Viszont így vízió, tartalom nélkül, nekem nem hiteles. Szerinted ez egy jó vagy rossz kampány volt? Ha ezt meg tudod közelíteni simán szakmailag, hogy kiveszed a politikai környezetből?

Z generáció és a politika. Sokszor hallom azt a vádat, hogy a Z generációsok mennyire nem törődnek a politikával. Mennyire nem érdeklik őket a mozgalmak. Ugyanakkor szerintem ebben a generációban sokkal nagyobb az információéhség. Jóval kritikusabbak egy-egy médiával szemben. Más stílusban kommunikálnak és más stílusban fogyasztanak tartalmat. Ugyanakkor igenis vannak nagyon aktív fiatalok, akik már maguk is kiállnak egy-egy ügy mellett. Gondoljunk csak bele Greta Thunberg 16 éves fiatal klímavédelemmel kapcsolatban elindított mozgalmára, amihez 50 ország fiatalja csatlakozott.

Mivel ez a generáció már készségként használja az internetet és közösségi médiát, sokkal gyorsabban hozzájut olyan információkhoz amikhez az idősebb generációk nem. A politikai pártoknak meg kell érteniük ezeket a felhasználási szokásokat és ehhez alkalmazkodva kell kialakítaniuk kommunikációs stratégiájukat. Nem elég, ha egy politkai párt, a fiatalok körében népszerű (pl.: chat bot) eszközt elkezd használni, érteni is kell, hogy mire használják és hogyan ebben a célcsoportban mondjuk a csevegő programokat. Meg kell érteni, hogy milyen témák azok amikről beszélgetnek és amiről szeretnének beszélgetni a Z generációba tartozó fogyasztók.

Úgy látom, szimpatizálsz a sneakerekkel, különösen a retro runnerekkel. Van-e márka, amihez köt emlék, vagy ez csak egy időleges „hobbi”?

Nagyon szeretem a sneakereket. Nem ritka, hogy egy öltönyhöz is a kedvenc sneakeremet veszem fel. Most a cipősszekrényemben több a Nike, de nem vagyok elvakult fan. Ha látok egy Adidast vagy más sneakert ami tetszik és kényelmes is, akkor örömmel kipróbálom. Bár mióta olvastam Phil Knight Nike alapító könyvét, egy kicsit közelebb áll hozzám a márka, mert eszméletlen amit létrehozott a csapatával. Most legtöbbször egy saját összeállítású Nike deszkás sneaker van a lábamon.

Hampuk Richárd / Fotó: Corporation Z

Trunk Tamás Dablty /Corporation Z