„A rapzene sokkal több lehet, mint ami”

Kapitány Máté az underground-ból egyenesen Budapest Park-os fellépésig startolt, és ez még csak a kezdet. A feltörekvő és szakmailag rendkívül megbecsült művésszel beszélgettem a háttérről és a jövőről.

– Máté, nagyon rég vártam erre a beszélgetésre, mert hihetetlen inspiráló a munkásságod. Alapvetően egy „újgenerációs” rapper vagy, inkább talán új hullámosnak mondanám, de mégsem definiálnálak klasszikus új hullámos rapperként. Engem az fogott meg benned, hogy nagyon sokszor megjelennek old school vonások is a zenédben. A két irányt összehozni nem könnyű, de neked sikerült. Te hogy látod a két vonulat kapcsolatát? 

– Igazság szerint ez a hangzásvilág annak köszönhető, hogy egész kiskoromban kezdtem el zenét hallgatni. 2013-ban kijött Kanye West Yeezus című albuma, ami kinyitotta számomra a világot. Úgy voltam vele, hogy a rapzene sokkal több lehet, mint ami. Elkezdtem keresni a különböző hangzásokat, minél érdekesebb zenét akartam csinálni, eltérőt a megszokottól.

– A Jeep:A-n megjelent albumodon a hangzások annyira változóak és sokszínűek, hogy már a beateket is öröm hallgatni, jó érzés csak úgy csodálni az egészet, ami létrejött, tehát egy nagyon jó vibe-ja. Te tényleg sok hangsúlyt fektetsz a részletekre úgymond.

– Igen. Kifejezetten.

– Van bármilyen különösebb inspirációs pont, ok, hogy ennyire belemélyedsz a hangzásvilágba?

– Igen, ezzel próbálom meg azt leplezni, hogy nem tudok olyan jól rappelni. Valamivel ellensúlyoznom kell ezeket a dolgokat.

– Ez egy kicsit önironikus. Érdekes módon ma pont nem a Kanye West féle mackós sapka van rajtad, de mondtad, hogy Ye elég nagy befolyást gyakorolt a karriedre.

– Tulajdonképpen két kedvenc rapperem, vagy előadóm van. Az egyik az Lil Wayne, a másik pedig Kanye West. Nagyon sokat köszönhetek az ő zenéjüknek. Akik még nagy hatással voltak rám abban, hogy próbáljak meg kísérletezni a zenével, hogy ne próbáljam meg a standard dolgokat követni, az Tyler volt, Travis és Asap Rocky.

– Mik voltak az elvárásaid a Jeep:A-val, az előző albumoddal? 

– Igazság szerint sok pozitívumot kaptam azoktól, akik eddig is hallgatták a zenéimet. Aztán ahogy jöttek ki a klipek, a Szörny, az FVMV, a 16, és majd jön a Sári. A tapasztalatom, hogy hirdetni nem feltétlenül jó megoldás, mert sok olyan emberhez is eljuthat a zeném, akihez nem kellene és ezt főleg a Szörny-nél éreztem. Annyi negativitás tud beáramlani, hogy elmegy a kedvem mindentől. Tisztában vagyok most már én is azzal, hogy voltak olyan dolgok, amikre fektethettem volna nagyobb hangsúlyt. De ezt megpróbálom majd a következő projekttel kompenzálni.

Jobban éreznéd magad a mainstreamben, ahol olyan dalokkal tudnál haknizni, amit mindenki ért?

– Ha a saját zenéim miatt lennék mainstream, akkor nem zavarna. Viszont ha másmilyen zenét kellene csinálnom, azt be sem vállalnám.  Nem csinálok olyan zenét, amit nem szeretek.

– Említetted az állandó kisérletezést. Lehet majd érezni ezt a következő projekteden? Beszélnél arról, mit várhatunk tőled  a közeljövőben?

– Az új albumomnál abszolút érezhető lesz a kisérletezés szerintem. A Jeep:A albumnál úgy voltam, hogy nagyon jól kell sikerülnie, a mostaninál pedig még jobban megpróbálom magamból kihozni a maximumot. Vannak bizonyos dolgok, amikben kifejezetten fejlődtem. Sőt teljesen máshogy gondolkodom a zenéről, teljesen máshogy állok hozzá. Most úgy érzem, hogy eljutottam arra a pontra, hogy szabadabban tudok gondolkodni, szabadabban tudok alkotni. Elvileg év végén érkezik az új album, a Jeep:B. Terveim szerint december 30-án fog megjelenni, de még semmi sem biztos.

– Nagyon kíváncsian várom. Sokan kritizálták, hogy az előző albumodon kevés szám volt.  

– Az elképzelés az volt, hogy két EP-ként jelenik meg az album. A Jeep:A és a Jeep:B tulajdonképpen egy lemez, ami két részletben jelenik meg, de egyben kell értelmezni.

– Ez is egy tök érdekes dolog, hogy mennyire sokat változott minden. Évtizedekkel ezelőtt senki nem tudta volna azt elképzelni, hogy valaki egy albumot két külön részben ad ki.  Valahogy körül tudnád írni, hogy mégis milyen irányba fog menni?

– Biztos, hogy lesznek rajta nagyon meglepő közreműködések, közülük egy nagyon-nagyon meglepő… Szerintem sokan nem gondolnák, hogy az illető, akiről beszélek, egy „magam fajtával” összeáll. Lehet, hogy fognak is rá haragudni emiatt.  Az én részemmel, amit csináltam ebben a bizonyos dalban, nagyon meg vagyok elégedve, mert úgy érzem, hogy kifejezetten jól sikerült. A szöveget a közreműködőnek köszönhetően háromszor írtam át, mert magával a nevével is olyan magasra teszi a mércét, hogy kénytelen voltam egy kicsivel jobban megdolgoztatni az agyamat.

– A zenék is olyanok lesznek, amiket nem gondoltál volna magadtól?

– Pontosan. Olyan hangzású zenék, amiket nem néztem volna ki magamból egy éve.

– Szerencse, hogy alakul az ember. A közelmúltban voltak nagy fellépéseitek, például a Budapest Parkban. Azt hiszem, ez egy óriási dolog.

– Ez így van. Mi kezdtünk, nyitottuk a napot. Másfél, kétezer ember volt ott a produkciónk alatt. Meg voltunk illetődve, sok ember, nagy színpad. Viszont nem vezetékes mikrofonok voltak, amiket kifejezetten preferálunk, mert a fellépések végére gyakran egy tök jó gordiuszi csomó keletkezik a kábelekből Frakk-nak és nekem köszönhetően, ami elég csúnyán szokott kinézni.

– Vannak bármilyen terveid, hogy ott is ezt a hangzásvilágot, amiről beszéltünk, valahogy az élő fellépéseken is még jobban „megjelenítsd,” vagy valamilyen módon átadd az embereknek? 

– Igazság szerint nem nagyon szeretem az ilyenek dolgokat. Egy-két hangszer a fellépések során rendben van, mondjuk gitár vagy szaxofon, ezeket kifejezetten szeretem. De egy dobosra, vagy élő akusztikus dologra nem nagyon lehet a közeljövőben számítani, nem vagyok nagy híve ezeknek. Nem is nagyon lehet a dalaimat ilyen formában eljátszani szerintem.

– Érdekes, te nagyon sok mindenben hű maradsz az OG kultúrához, ötvözöd az újjal a régit. Számíthatunk arra, hogy egy nagyon oldschool vagy egy nagyon újvonalas, tehát, hogy valamelyik irányba extrém mértékben elmenj?

– Nagyon oldschool-on gondolkodtam már, egy nagyon, nagyon monoton, reppelős albumon. Csak az a baj, hogyha azt megcsinálom senki nem fogja meghallgatni. Úgyhogy ezt inkább a nyugdíjas éveimre tartogatom, ha még akkor is szeretnék ilyen cuccokkal foglalkozni.

– Nagyon sokan figyelnek rád, hallgatják a zenéidet. Egy telített karakter vagy, nem csak egy olyan figura, akibe mindenki beletölt, amit akar. Ezzel kapcsolatban van-e rajtad teher, vagy kötelességtudat, hogy az új generációnak át kell adnod valamit, egy bizonyos tartalmat, ami inspirálhat, vagy motiválhat másokat?

– Van ilyen, és volt is már ilyenre példa a zenéimben is. De ez nem tudatos, idézőjelesen, “tanítás” volt. Inkább csak el akartam mondani a véleményem egy bizonyos témában, ami „bosszantó volt számomra”. Például a Kecske című dalomban. Ott egy számomra elég fontos témát boncolgatok. Az biztos, hogy felelősséggel tartoznak az előadók bizonyos dolgokért, mert hatással vannak azokra, akik hallgatják őket.

– Ha a beef témát magában nézzük, egyre többen kritizálják ezt. Ahogy nőtt az online jelenléted, majdnem te is belecsúsztál egy ilyenbe, volt egy félreértés.

– Nem volt semmi ilyen, csak meg akartam osztani egy szerintem vicces képet, ennyi volt benne. Igazából nem volt célom senkivel sem személyeskedni.

– Nem tűnsz nekem egy személyeskedő típusnak. 

– Csak akkor vagyok az, ha muszáj, vagy ha kihozzák belőlem.

– Nagyon sokat dolgozol együtt Lil Frakkal. Szerinted fontos, hogy manapság az előadók olyanokkal kollaboljanak,  akikkel emberileg is kijönnek? Nálatok például látszik, hogy a munka mellett a magánéletben is egy hullámhosszon vagytok. 

– Én ezt nagyon fontosnak tartom. Szeretek együtt zenélni a barátaimmal. Mások felé nem is nagyon szeretek vagy merek nyitni. Inkább azokkal zenélek, akikkel jóba vagyok, meg akiket ismerek.

– Csak a barátaiddal zenélsz?

– Csak! Csak és kizárólag.

– Mit váltott ki egyébként a  baráti körödből, mikor elkezdtél zenélni, sőt ez a dolog  kezdett határokat áttörni. Mik voltak a reakciók, mikor az  első zenék kezdték átlépni előbb a tízezres, majd a százezres kattintásokat?

– Ez egy szükséges jó volt. Elég régen elkezdtem már ezt csinálni, és tudtam, hogy egyszer ennek be kell érnie. De amúgy elég nagy volt a boldogság bennem is, és a barátaimban is.

– Hogy néz ki nálad a munkafolyamat? Az a típus vagy, aki bezárja magát a studióba egy hétre, vagy inkább az a fajta, aki akkor kezd el dolgozni, mikor kedve van hozzá, és érzi a vibe-ot? 

– Inkább utóbbi. Muszájból, ha tudok is dolgozni, a végeredmény nem lesz olyan, mint akkor amikor kedvvel telve kezdek a munkához. Felkelek reggel, kimegyek cigizni, megcsinálom a kávémat, bedugom a fülhallgatót, beteszem az alapot, amit előző este csináltam, és akkor elkezdek rá írni. Mostanában ebben a közegben tudok igazán alkotni. A zenéléssel ugyanez a helyzet, kell éreznem, hogy akarom csinálni.

– Hogy látod a hazai hiphop-trap jövőjét? A Budapest Park fellépés például egy olyan dolog, amibe kevesen gondoltak volna bele, hogy lehetséges. Viszont ez nektek még tényleg csak a kezdet. Neked pedig végképp. Szerinted ezzel meddig lehet elmenni? Mi a határ? A csillagos ég?

– Szerintem kb. igen! Ha azt vesszük alapul, hogy jelen pillanatban a hip-hop a világ leghallgatottabb zenei irányzata.

Trunk Tamás, Corporation Z