Polgár Dani, youtuber. Körülbelül 10 hónappal ezelőtt töltötte fel az első videóját a magyar videómegosztóra. Családja maximalista, édesapja és édesanyja is szívvel-lélekkel foglalkozik azzal a területtel, amit sajátjának érez. Két generációról van szó, akiknek érdekes módon a kapcsolatát, a másik álláspontjának elfogadását  a közös videózás még tovább javította. Danin nem kicsi a nyomás, hiszen családja viszonylag kiváncsi szemek előtt éli életét. Amit bírok benne, hogy mindezzel és minden külvilágtól jövő visszajelzéssel mosolyogva birkózik meg. Mindezt teszi magyarul, pedig az önkifejezés, ahogy mondja, számára angolul sokkal természetesebb.

Polgár Dani

Az első kérdésről korábban már beszélgettünk is, ez a Youtube-téma… Mennyire nehéz sok szempontból egy youtube-osnak? Hiszen egy online tartalomgyártó tulajdonképpen operatőr, vágó, hangmérnök, story writer és műsorvezető is egyben. Mégis mit szeretsz igazából a legjobban ebben a világban, amit ugye szinte hetente csinálsz, tehát azért van benne munkád rendesen ?

Pont ezért szeretem, mert ebben tudom legjobban kifejezni magam. Míg mondjuk valami tévé műsorban, vagy valami másban, amit mások írnak, mások vesznek fel, az teljesen más. Ebben te csinálsz mindent, és te kontrollálsz mindent és így sokkal több a felelősséged is, mert ha elcseszel valamit, az nem valaki másnak a hibája, hanem a sajátod.

Akkor ezzel jobban kitapasztalod tulajdonképpen ezt a komplex területet ?

Sokat megtanulsz a “szakmáról”  és magadat is megismered, kitapasztalod jobban, hogy mit tudsz, milyen gyorsan tudsz valamit megtanulni.

Hogy látod, mi az online tartalomgyártás jövője, az egész média jövője? Marad a tévé? Valahogy átjutnak majd az emberek újra a tévére? Vagy lerövidülnek még inkább a kontentek a Youtube-nál is? Mi lesz ennek, ha nem is vége, de a jövője?

Nem tudom… Szerintem vissza fogunk jönni a tévéhez, mert túl sok pénz van a tévében, hogy elengedjék teljesen, de nem tudom. Ez nem olyan dolog, amit meg lehet biztosan jósolni szerintem.

Tök érdekes, hogy nagyon sokan beszélnek a nagy generációs szakadékról, és hogy mennyire változnak és mások a generációk. De te a szüleiddel ezt valamilyen szinten megcáfoljátok, mert tök jó dolog, amit csináltok, konkrétan együtt videóztok, közösen próbálgattok ki dolgokat. Hogy látod, ez egyrészt miért van, vagy honnan jött ez az egész ötlet vagy terv, hogy ezt az egész újgenerációs dolgot együtt műveljétek?

Igazából onnan jött leginkább, hogy látták, hogy én Youtube-ozom, és, hogy szeretem. Miután először csináltunk együtt videókat, ők is rákaptak erre. Aztán apu is úgy volt vele, hogy miért is ne, van ideje, van mindene hozzá, elkezdte, megszerette. Igazából azt gondolom, hogy meg kell mindent próbálni. Valaki azért utálja a Youtube-ot, mert nem próbálta ki.

Értem, értem, amit mondasz.

Mindenben van jó. Az a lényeg.

És látsz a szüleiden valamilyen változást, akár a felfogásukban, akár az online világhoz való hozzáállásukban, mióta kipróbálták és ők is benne vannak úgymond ebben a “bizniszben”?

Sokkal jobban megértik, mit csinálok. Mert eddig megvolt az, hogy mondjuk: “Jaj, miért voltál a szobádban az utóbbi két órában és néztél megint Youtube-ot?”. Most már  ők is látják, hogy van benne jó, és van benne rossz is, de azáltal, hogy ebben sokkal jobban benne vannak, mindenképpen megértőbbek lettek ezen a téren.

Most hogy a szüleidről beszélünk, hogyan látod a saját jövődet? Maradsz ezen a Youtube-témán, vagy egyszer majd átveszed apukád üzletét? 

Mindenképpen nyilvánosabb életet szeretnék élni. Nem celebkedni, meg ilyesmik, hanem filmekben szerepelni, forgatókönyveket írni … Én szeretek eljutni az emberekhez, “ember-centrikus” vagyok.. És igen, mindenképpen szeretnék a filmekkel és a saját Youtube-ommal dolgozni, azt kiterjeszteni az amerikai piacra. A televíziózás, sorozatok, interjúk, ilyen dolgok érdekelnek.

Aha! Tehát akkor ahogy az elején is mondtad, ez a Youtube kicsit – ha nem is játszótér, inkább gyakorlótér számodra, és út vezet innen a még komolyabb aktivitások felé.

Igen.

Maradjunk még egy kicsit a Youtube-nál. Ebből a videóból is kiderült, hogy Amerikában nőttél fel. Mennyire követted, követed az amerikai Youtube-ot, milyen különbségeket látsz a magyarhoz képest? Mit érzel?

Úgy érzem, hogy a magyar Youtube sokkal inkább a komolyabb videókat szereti, vagy azt követelik az emberek a kultúra miatt, míg Amerikában nagyon mennek ezek a public experiment-ek, meg ilyesmik, amik emberekkel kapcsolatosak, de itthon ezek nem mennek annyira, mert egyszerűen az emberek nem vevők rá tulajdonképpen. Vagy vevők lennének, de nem partnerek  inkább benne. Szóval mindenképpen más a az amerikai, amit nagyon is követek. Magyar Youtube-ot szinte nem is nézek, mert ha őszinte vagyok, nem is igazán szeretem, amit csinálnak legtöbben a magyar Youtube-on, mert számomra ez egy kicsit unalmas, ha őszinte vagyok. És tényleg Amerikában éltem, valamennyivel nehezebb is kifejezni magam magyarul, pláne videókban. Szerintem nem vagyok annyira vicces magyarul, mint amennyire angolul, mert sokkal jobbak a szóvicceim. Angolul sokkal jobban tudok, szóval ezért is szeretném a csatornámat valamikor átváltani angol nyelvűre, de azt se mostanában, hanem később.

Akkor ez egy ilyen nagy terv a jövőre…

Ez egy ilyen jövőterv, igen.

Az elején említetted, hogy más az emberek hozzáállása itthon, és más a tartalom, amit kívánnak az emberek és amire vevők. Szerinted ez teljesen a kultúrában rejlik, tehát így is marad, vagy egyszer akár megfordul ez a dolog, hogy az emberek nem csak fogyasztani szeretik majd a Youtube tartalmat, hanem szeretnének részt is venni majd benne? Mert amúgy nagyon jó az amit mondtál, mert tényleg van ez a Youtuber-sztereotípia itthon, ugye, hogy “a Youtube-osok csinálják a videókat és azzal keresik a pénzt”. De aztán mégis mindenki hazamegy és megnézi a videókat. Az is, aki szidta ezt a témát. Szerinted ez a magyar hozzáállás, vagy ez majd egyszer változni fog, amikor jobban beleivódik a világba és már felnő ez a generáció ?

Hát, a szidás az mindig is megvolt, és szerintem mindig is meg lesz itthon. A  szüleim generációja, ők még a kommunizmusban nőttek fel, beléjük az lett teljesen beleverve, hogy ” az a normális, ha egyenesen sétálsz…”. Teljesen máshogy nőttek fel, mint mi. Míg mi sokkal hangosabbak vagyunk, sokkal másabbak vagyunk, tényleg. Teljesen mások voltak a tinédzserek a szüleim generációjában, mert más körülmények között nőttek fel, máshol, teljesen más világ volt. Változás biztosan lesz, de lassabban, mint Amerikában. Szóval mindig 10-15 évvel Amerika mögött leszünk. Vagy nem csak Amerika mögött, úgy a világ fejlettebb részei mögött.

Szerinted lehet, hogy emiatt a “lemaradás” miatt egy ilyen spirál alakul ki, megfordul ez a dolog és az amerikaiak is elkezdenek komoly videókat nézni, mi pedig elmegyünk a lazább “social experience-ek felé”,  aztán 15 év múlva megint fordulunk egyet? 

Lehetséges, de Amerikában mindig is vevők lesznek mindenre, mert kulturálisan teljesen sokrétű és kevert állam az USA.  Magyarország kicsi, és itthon valamennyire egyformák vagyunk. Amerika teljesen multikulturális, mi pedig nem, ők szerintem mindig is mindenre jobban vevők lesznek, mint mi.

Trunk Tamás Dablty /Corporation Z