Nincsenek termékek a kosárban.
Album vélemény ++ Megjelent az atlantai Quality Control második nagy válogatása, a Control The Streets 2.
A lemezborító hozza a papírformát, míg az első részben a CTS-re való apró utalásként egy forgalmas autópálya-csomópontot láthattunk, a második album egy repülőteret mutat be felülnézetből.
Még a mennyiségben is tartották magukat az elvárásokhoz, sőt… ezúttal 36 számot hallgathatunk 1 óráig és 45 percig.
A lemezen megtalálhatóak napjaink leghallgatottabb amerikai rapperei, köztük a Quality Controlhoz szerződött Migos (Quavo, Takeoff, Offset), Lil Baby, Lil Yachty, és az elengedhetetlen vendégek mint Gucci Mane, DaBaby, Gunna, Meek Mill, Travis Scott, Playboi Carti vagy Young Thug.
Az elődje után másfél évvel, de ahhoz hasonlóan úgy jelent meg, hogy a kiadó már megjelentetett a lemez kiadása előtt is daloka. Ezzel is növelve a hypeot a projekt körül. Példának említeném ezek közül a számnévvel biztos komoly fejfájást okozó zenét, a Lil Baby & Dababy közösét – Baby címmel. Ugye?
A felvétel egyébként kifejezetten fülbemászó, és minden modern szabványszerűséget követ, amit egy sikeres trap zene megkövetel. Nyilván felelős ezért a producer is, az a Wheezy aki Drake és Meek Mill – Going Bad című számának is elkövetője volt.
Vendégvezérelt sztárparádé csupán a Quality Control új válogatása?
Érdekes, de feltűnt, hogy ahogy lejjebb pörgetünk a tracklistán, egyre ismeretlenebb vizekre evezünk. Ezzel igazolva hogy egy újabb vendégvezérelt sztárparádét akartak megetetni velünk. Ki tudja elolvasod-e az utolsó zenéket, úgysincs két óránk végighallgatni nem?
A legnagyobb meglepetés collabnak a Playboi Carti – Offset párost tartom, ami hozta a kötelezőt. Ahogy Carti a babahangjával úgy Offset is a pörgős, de gondosan kiszámolt szótagszámú rímekkel. Offset mondjuk az album folyamán gondosan úgy van adagolva, hogy megunhatatlan legyen, még úgy is hogy hat zenén rajta van.
Ezeket mindenképpen hallgasd meg!
Bár az összes zene figyelmet érdemel közülük, de kiválogattam néhányat hogyha kevés időd lenne, át tudd futni a lemezt, úgy hogy legyen egy átfogó képed róla. Baby – What It Is – Pink Toes – 100 Racks – Bless Em – Big Rocks – Menace 2 – Killin’ Time – Testament – Get Em In – Hit.
Te leszel az első akinek nem tűnik egyhangúnak a szelekció? Tényleg minden mai rap zenében ugyanarról van szó? Valóban kell egy nagy sláger, hogy egy ilyen nagy lemez jobban teljesítsen?
Kétségtelen, de nem ez az egyedüli járható út. Nagy veszélyben van egy ilyen kiadvány felelőse, mi van ha az eladások nem érik el a kitűzött célokat, a streamek nem ütik a mércét, vagy csak nem lesz elég bevétel hogy mindenki elégedett legyen… A producert ugyanis kifizetik, a promóció milliós értékű, és a vendégek se mentek haza üres kézzel a studióból.
Ebben az esetben rövidre tudom zárni ezt a felmerülő vitát, nem kell félteni a Quality Controlt – elég ha utánanézel a kedvenc Migos, Lil Yachty vagy Lil Baby zenéd részleteinek. Nagy eséllyel ugyanis a QC adta ki a slágereiket, legyen az egy Bad and Boujee, Walk It Talk it vagy Drip Too Hard. Inkább örüljünk, hogy egy előadók terén diverz csomagot kaptunk, ami minőségben a felső polcra tartozik.
Nem sok olyan kiadót ismerek ezen a szinten aki ennyi feltörekvő nevet egybe mer ereszteni nagyokkal; példa erre Travis Scott és Jordan Hollywood. Míg az egyikük 32.000.000 havi hallgatóval rendelkezik csak Spotifyon, addig a másik nem ért el havi 320.000-t se.
Jó munkát végzett a Quality Control azzal, hogy profi hangmérnököket és producert “lízingelt” a kicsiknek, és mélyvízbe dobva őket, még az album alján is ad lehetőséget, és egy valóra vált álmot ajándékozott sokuknak. Sok innovátív nincs az igaz, vannak néhol furcsa rímek, de ez 36 zenénél már-már normális. Ti mit gondoltok?
Instagram: @goghgabor / Corporation Z